Az Atom-mag nagy ereje

A „magyar Hoffenheim”.

A Lőw Zsoltot foglalkoztató német együttes, ugyebár, két esztendő alatt jutott a harmadik ligából a Bundesliga 1.-be, s ugyanezt a bravúrt vitte véghez a Paksi FC is. Noha az évkönyvekben az olvasható, hogy a 2004–2005-ös idénynek az NB II Hummel-csoportjában vágott neki a csapat, ez ne tévesszen meg senkit: az akkor épp működő NB I B miatt valójában a harmadik vonal tagja volt. A Felcsút mögött kivívott második helynek – és az átszervezésnek – köszönhetően 2005 nyarán már az „igazi” NB II-re kezdhette meg a felkészülést a klub, és néhány hónap alatt fordult a kocka: a zöld-fehérek megelőzték a Felcsútot. Sőt nemcsak a Felcsútot, hanem az összes riválisukat a Nyugati csoportban, így 2006-ban olyasmivel büszkélkedhettek, amivel még soha: Tolna megye első élvonalbeli futballcsapatát alkották Kiss Tamásék. Azóta bérelt helyük van a „legjobb tizenegyben”, a 2006–2007-es, majd a 2007– 2008-as idényben sem adták alább a tizenegyedik helynél.

A felettébb tisztes helytállás aligha a véletlen műve: a keretnek manapság is számos olyan tagja van, aki a „kezdetek” óta törzsgárdistának számít; e helyütt elég csak Kiss Tamás, Kovács Attila, Buzás Attila, Mészáros István és Böde Dániel (no meg a ma már gyúróként ténykedő Varga László) nevét lejegyezni. De illő megemlíteni Csehi Tamást, Heffler Tibort, Báló Tamást, Salamon Miklóst és Tamási Gábort is, mivel ez a kvintett is akkor csatlakozott a csapathoz, amikor még egy szinttel lejjebb jegyezték – pályafutásuk végeztével egy nyugdíjas állás alighanem nekik is jár az Atomerőműben.

„Évekkel ezelőtt olyan volt a hangulat az öltözőben, mint a legjobb családoknál – nosztalgiázott Kiss Tamás. – Szerintem

mostanság is a jó közösségben rejlik a Paks ereje, hiszen a mag megmaradt, és talán kívülről is látszik, mennyire összetartó társaság a miénk. A tét persze sokkal nagyobb, mint háromnégy esztendeje volt, de úgy tűnik, elviseljük ezt a terhet. Meglehet, egyesek nem értenek velem egyet, ám az a véleményem, hogy az NB II-t nehezebb volt megnyerni, mint az első osztályban kivívni a bentmaradást. Vegyük csak a Fradi példáját: két éve képtelen feljutni, miközben biztos vagyok benne, ha az élvonal tagja lenne, nem küszködne kiesési gondokkal. A Paksra visszatérve: sikeresnek nevezhető szereplésünkhöz az is hozzájárult, hogy a csapat nagyja kötődik Tolna megyéhez, de aki messziről kerül ide, idővel magáénak érzi az együttest. Én szekszárdi vagyok, s olykor csak kapkodom a fejem, amikor odahaza ismeretlen emberek állítanak meg, és gratulálnak a Paks győzelméhez. Szóval van valami különös varázsa ennek a klubnak, ezért is mondom gyakran a vezetőknek, hogy Magyarországon nem is akarok másutt focizni.”

Titokról nem beszélt, mondván, nem létezik, de a támadó által is említett varázs kapcsán úgy fogalmazott Haraszti Zsolt klubigazgató: nem véletlen, hogy amíg az elöljárók nagyon nehezen válnak meg bárkitől, aki kicsit is tett az együttesért, a labdarúgók is „kapaszkodnak a kilincsbe”.

Kiss Tamás ezt annyival toldotta meg: a nyugodt körülmények is hozzájárulnak ahhoz, hogy a PFC sokak számára vonzó. „Ha szerdára ígérik a fizetést, szerdán meg is kapjuk. Paks az a hely, ahol az ígéretek teljesülnek” – jegyeztük le a magyar fül számára szokatlan mondatot, hogy aztán a tökéletes végszót is rögzítsük.

„Az elmúlt időszakban neves futballisták igazoltak hozzánk, olyanok, akiktől csak tanulni lehet – folytatta Kiss Tamás. – Éger László hazatérésének mindannyian örültünk, csakúgy, mint Molnár Zoltán, Zováth János és Tököli Attila szerződtetésének. Ma már elmondhatom magamról, hogy válogatott labdarúgókkal, korábbi gólkirállyal játszom egy csapatban – ha valamire, hát erre nem gondoltam, amikor a harmadosztályban vitézkedtünk…”

KÖVETKEZIK: Kecskemét Az NB II Keleti csoportját megnyerő újonc csapat több, főleg a korábbi jugoszláv térségből érkező labdarúgótól reméli a sikeres élvonalbeli szereplést.