Fotó: Meggyesi Bálint (NS-Archív)
A Vígszínházban ünnepélyes keretek között esküt tettek az olimpiára és a paralimpiára készülő magyar sportolók.
Fotó: Meggyesi Bálint (NS-Archív)
A Vígszínházban ünnepélyes keretek között esküt tettek az olimpiára és a paralimpiára készülő magyar sportolók.
Pásztori Dóra vagy éppen Szekeres Pál neve a sportszerető közönség számára nem hangzik ismeretlenül, hiszen többszörös paralimpiai bajnokok, és sikereiken túl is sokat hallunk róluk.
Szakemberek állítják: a fogyatékkal élő sportolók esetében a minőség adja a bázist, hiszen egy-egy siker arra ösztönözheti a sérülteket, hogy mivel képesek rá, ők maguk is sportoljanak.
Márpedig tömegbázis Magyarországon ezen a területen sincs… Ugyanakkor az eredmények valószínűleg az idén is „jönnek” majd. Az úszók és a vívók bizonyosan szállítani fogják az érmeket, és jó esélyekkel indulnak az asztaliteniszezők, a bocsások, a cselgáncsozók, az erőemelők, a teniszezők, valamint az evezésben, a vitorlázásban és a sportlövészetben kvótát szerző magyar versenyzők is.
A helyzet azonban mégsem nevezhető jónak, mert mint a sport más területein is tapasztalható, kicsi a létszám, miközben más országokban szépen fejlődik a paralimpiai mozgalom.
Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a Nemzeti Sport Online-nak elmondta, mintegy 2000 testi fogyatékkal élő sportol hazánkban, pedig ez a szám 20 ezer is lehetne.
Becslések szerint Magyarországon 900 ezer rokkant személy él, közülük 450 ezer – sérülésétől függően – tudna sportolni. Ehhez képest igen csekély szám a vakok közt regisztrált mintegy 300 fő, valamint a mozgáskorlátozottak között számon tartott 1200-as létszám.
Az értelmi fogyatékosok közül a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség statisztikái szerint több mint 6000-en sportolnak. (Az értelmi fogyatékos sportolók egyébként az idei játékokon nem vesznek részt, mert sok visszaélés történt. Annak megállapítása ugyanis, hogy ki enyhe fokban értelmi fogyatékos, rengeteg vitára adott okot.)
Miközben tehát a kvótát szerző sportolók hamarosan megkezdik felkészülésüket, a sportvezetőknek fontos feladatuk biztosítani, hogy a következő paralimpiákon is tisztességgel képviseltesse magát az ország. Gömöri Zsolt szerint szükség is van az újításokra, hiszen akárcsak az úszóknál a ruha, úgy a fogyatékkal élőknél a gyógyászati segédeszközök fejlődnek. Márpedig ezek beszerzése nem olcsó mulatság, a magyar versenyzőknek fejfájást is okoz ezek megvásárlása.
Pekingi indulóink között nincsenek ott a csapatsportágak képviselői.
A 2002-ben Európa-bajnokságot nyerő magyar csörgőlabdacsapat állt legközelebb a kvalifikációhoz, a 2007 nyarán az Egyesült Államokban rendezett Világkupán azonban nem tudott az első öt között végezni, pedig máskor ez szinte mindig sikerült.
Igaz, a kerekesszékes kosarasoknak például még esélyük sem volt a részvételi jog megszerzésére. Az egyik legnépszerűbb sportág mai helyzetét nézve lehet, hogy évtizedekig nem is lesz magyar induló.
Nincsenek ugyanis nemzeti bajnokságok, a válogatott gyakorlatilag az egyetlen csapat. Amíg más országokban telt házas csarnokokban több ezer szurkoló előtt játszhatnak, a magyar válogatottak hetente egyszer tudnak közösen edzeni, többnyire egy kisebb tornateremben…
PEKINGI INDULÓK
Bereczki Dezső, Csonka András, Zborai Gyula (asztalitenisz); Krajnyák Zsuzsanna, Dani Gyöngyi, Juhász Veronika, Pálfi Judit, Szekeres Pál, Mató Gyula, Horváth Gábor (vívás); Kovács Ervin, Zámbó Diana, Ráczkó Gitta, Becsey János, Vereczkey Zsolt, Engelhardt Katalin, Baka Dorottya, Illés Fanni, Sors Tamás, Bencsura Zoltán, Csuri Ferenc (úszás); Szabó Nikolett, Vincze Gábor, Papp Gábor (cselgáncs); Béres Dezső, Gyurkota József (bocsa); Farkas László, Prohászka Csaba (tenisz); Sas Sándor, Szávai Csaba (erőemelés); Gurisatti Gyula (sportlövészet); Serényi Tibor (evezés); Pegán Zoltán (vitorlázás)