Megy a számolgatás.
Persze hogy megy.
Miután Sisa Tibor csapata hétfőn 1–0-ra legyőzte Bulgáriát, és Spanyolország 2–1-re kikapott Németországtól, a csoport tabellájának pillanatnyi állása szerint úgy tűnhet, az elődöntőbe jutás szempontjából lényegesen kedvezőbb helyzetben van U19es válogatottunk, mint a soros ellenfél. Hiszen három pont az előnye, és ha ezt meg tudja tartani nemzeti együttesünk, azaz legalább döntetlent elér, nagy esélye nyílik a legjobb négy közé jutásra.
Mielőtt azonban elhinnénk, hogy Németh Krisztiánék máris elődöntősök, jusson eszünkbe: a világ egyik legjobb ificsapata vár rájuk. Június végén Spanyolország megnyerte a felnőtt Európa-bajnokságot, és ez annyiban feltétlenül hat a príbrami mérkőzésre és általában a csehországi ifi Eb-re, hogy a szakmabeliek jól tudják: Luis Aragonés együttese sikerének titka többek között a kiemelkedő utánpótlásnevelésben van. A felnőtt Eb legjobbjának választott Xavi vagy a finálé egyetlen gólját szerző Fernando Torres annak idején ugyanúgy részt vett az U17-es vagy U19-es Eb-ken, vb-ken, mint a mai fiatalok. A ma még névtelen, ismeretlen játékosokból hamarosan a Real Madrid, a Barcelona vagy a Valencia ünnepelt csillagai lehetnek. És amióta a 18 évesek kontinenstornáját az U19-esek korosztályában rendezik (ez a hetedik ilyen esemény), nem lehet nem észrevenni a csütörtöki ellenfél elkötelezettségét a gyerekfutball mellett: 2003-ban az olaszok, 2005-ben a franciák győztek (akik most el sem jutottak a nyolcas döntőbe…), a másik négy alkalommal: 2002-ben, 2004-ben, 2006ban és 2007-ben Spanyolország neve került a trófeára. Hatból négyszer!
Ginés Meléndez, az ellenfél szövetségi edzője a torna sajtótájékoztatóján úgy vélte: természetesen a múlt kötelez, győzni jöttek Csehországba, mégis a fő cél nem az itt elérendő siker, hanem az, hogy a futballisták tapasztalatokat szerezzenek, rangos tornákon vegyenek részt, ezáltal fejlődjenek. A lényeg ugyanis az, hogy felnőttként, profi labdarúgóként nyerjék majd meg a tétmérkőzéseket. Érdekes, talán ez a mentalitás hozza magával a győzelmeket.
Persze sokat számíthat egyegy jó tanács is…
„Márciusban Kecskeméten játszottunk a német csapat ellen – mondta Sisa Tibor, a magyar válogatott szövetségi edzője. – Egy egy lett az eredmény, a meccs után beszélgettem az ellenfél edzőjével, Horst Hrubeschsel, és úgy éreztem, pozitív benyomásokat szerzett csapatunkról. Az Európa-bajnokság sorsolásán találkoztunk újra, majd arról faggattak a németek, közös csoportellenfelünkről, a bolgárokról van-e felvételem. Másnap küldtem egy DVD-t róluk, amelyet nagyon megköszöntek, így szép lassan kialakult a jó kapcsolat, és Prágában már mint régi jó barátok köszöntöttük egymást.”
Aki esetleg nem tudná: Horst Hrubesch nem akárki a futballtörténelemben. A Hamburg csatáraként 1983-ban megnyerte a Bajnokok Ligája elődjének számító BEK-et, 1980-ban Európabajnok, két évvel később világbajnoki döntős volt: a vbelődöntőben a németek a hoszszabbításban kétgólos hátrányba kerültek a Michel Platini vezette franciák ellen, ám KarlHeinz Rummenigge és (Horst Hrubesch gólpasszt jelentő fejese után) Klaus Fischer 3–3-ra alakította az eredményt, a tizenegyespárbajban pedig a mindent eldöntő büntetőt éppen a mostani ifitréner lőtte a bal alsó sarokba.
Nos, amikor az egykori 21szeres német válogatott Horst Hrubesch és a picike nógrádi településről, Ludányhalásziból érkező tanárember, Sisa Tibor összefutott a hotel halljában, nem volt meglepő, hogy szakmai eszmecsere kezdődött.
„Horst Hrubesch is megerősítette, amit jól tudtunk eddig is: fizikailag kiválóan felkészített és technikailag tökéletesen képzett csapat a spanyol – mondta a magyar szakember. – Éppen ezért a németek visszaálltak, türelmesen játszottak, zártan védekeztek, és nem adtak területet a villámgyorsan passzoló ellenfélnek. Ám az is érdekes, hogy az edzővel alig beszélgettünk, a németeknél ugyanis van egy szakember, aki az ellenfelek taktikájával, a hadrenddel, a hatásosnak vélt stratégia kidolgozásával foglalkozik, és inkább őt hallgattam.”
No igen, a pszichológus, a fitnesztréner, a három orvos, a három gyúró és a fizioterapeuta mellett szükség lehet egy ilyen megfigyelőre is: a németek munkatársa szerint a spanyolok 4–2–3–1-es szisztémában futballoznak, hasonlóan a magyarokhoz, de a két szélső középpályás gyakran csatárként rohamozza a kaput, a két vonal melletti védő fellép középre, és amolyan 2–5–3-as, kétvédős rendszerre állnak át.
Hogy aztán a német tanács mire lesz elég, Príbramban kiderül.
Aztán pedig a spanyolokkal lehet egy jót beszélgetni a meccs után – a németekről…