Még nem elég félelmetesek II.

Győzelmet, mi több, lehetőleg kapott gól nélküli győzelmet reméltek Győrben.

A feladat nem tűnt megoldhatatlannak, és ez még akkor is igaz, ha ma már egy magyar futbalcsapat a nemzetközi porondon egyetlen ellenféllel szemben sem mehet biztosra. A grúz együttesről kevés információja volt az ETO szakmai stábjának, azonban a várt siker nem ezért maradt el. Negyedórának, húsz percnek ugyanis elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy a játékosok felmérjék, miben jó a rivális, és mi az, ami lehetőséget kínál a legyőzésére.

Nos, a Zesztafoni labdarúgóiról hamar kiderült, ha van terület, és ha az ellenfél nem készteti őket gyors döntésre, akkor magabiztosan járatják a labdát, mi több, saját kapujuk előteréből gond nélkül jönnek ki egészen a támadóharmadig.

S hogy mire lett volna szükség a győri siker érdekében?

Egyrészt jóval türelmesebb futballra. Nagyon nehéz úgy eredményesnek lenni, ha a labdarúgók hagyják magukat kizökkenteni a játékból, ha nincs türelmes labdajáratás, és a kellő időben végrehajtott súlypontáthelyezések helyett mélységből vaktában rugdossák előre a labdát. Valljuk meg: ritkán van eredménye annak, amikor a középpálya kreatív embereit kihagyják a játékból…

Másrészt az is megerősítést nyert, hogy a nemzetközi porondon ritkán adódik egy csapat előtt három-négy gólhelyzet. Meglehet, csak egy igazi ziccert sikerül kialakítani (mint csütörtök este Győrben…), ám azzal egy valóban profi gárdának élnie kell. Amibe mégis kapaszkodhatnak az ETO szimpatizánsai, az a következő: Bajzát Péterék a Zesztafoninál erősebb riválist is legyőztek már (a felkészülés során éppúgy, mint a bajnokságban), azaz, a továbbjutásra még most is reális esély van.