Veszprém új csodája

Sokan állítják, Veszprém a csodák városa. Szombattól kezdve pedig a megyeszékhely új csodája a többfunkciós aréna, amelyre már nagyon rászolgált a város.

Akik szeretik és ismerik Veszprémet, azt mondják, itt hajnalban a Balaton, este a Bakony illata érezhető. Talán ez is az egyik oka, hogy szívesen jönnek ide a turisták mellett a sportolók is. Szombaton a csarnokavató gálán bővében volt az ultramodern létesítmény harcművészeknek, kosárlabdázóknak, ám a legfőbb produkciót a kézilabdások nyújtották. A nyitógálán összecsapott a KEK-győztes MKB Veszprém és az 1992-es KEK-et megnyerő, valamint a 2002-es BL-döntőben szereplő játékosokból alakított alkalmi együttes. Utóbbi kispadján Zdravko Zovko ült, aki hat éven át dirigálta a Veszprémet.

„Remek a program, és különösen nagy öröm számomra, hogy sok régi baráttal találkozhattam – mondta a horvát mester, aki ma a Koprivnica női csapatának edzője. – A város és a sok kézilabdabarát egyaránt megérdemelte ezt a fantasztikus létesítményt.”

A másik kispadon Zovko utódja, Mocsai Lajos ült.

„Erőnléti munkából jön a csapatom, amelyből Gálnak, Péreznek, Gulyásnak és Iváncsik Gergőnek két mezt csináltattunk a mai mérkőzésre, mert ha kell, ha fárad az ellenfél egy-két régi klasszisa, akkor ők átállnak hozzájuk – mondta a gála előtt Mocsai. – A legfőbb cél, hogy a közönség jól szórakozzon, és máskor is megtöltse ezt a gyönyörű arénát.”

A régi játékosok csapatában csupa-csupa híresség lépett pályára. A legnagyobb tapsot a veszprémi szurkolók által hajdan királlyá koronázott Zlatko Saracevic, valamint a világválogatott Éles József kapta. De forrón ünnepelte a publikum Zsigmond Györgyöt, Igor Zubjukot, Gulyás Istvánt, Török Lajost, Lubomir Svajlent, Lepsényi Sándort, Németh Csabát, Diaz Ivót és a többi nagyszerű játékost is.

A régi edzők közül Kaló Sándor és Csonti Rudolf jött el a gálára, amelyről Hunyadfalvy Ákos klubelnök nem tudott meghatottság nélkül beszélni: „Ebben a csodálatos arénában, amely hasonmása a celjei csarnoknak, csak szép eredményeket érhet el csapatunk – mondta az elnök. – A szlovén város és Veszprém jó kapcsolatát példázza, hogy a létesítmény terveit ingyen kaptuk meg Celjétől.”

Éles József is csillogó szemmel nézett körül az új teremben.

„Fantasztikus ez a létesítmény, és remélem, minél többször megtelik az MKB meccsein – mondta Éles. – Halkan jegyzem meg, már tíz-tizenöt éve is szüksége lett volna a városnak egy ilyen csarnokra.”

A balatoni Kékszalag-vitorlásversenyről érkezett, és csaknem elkésett a gáláról Pásztor István, a nap egyik főszereplője.

„A búcsúfellépésemre jöttem – mondta a volt válogatott balszélső. – Ezen a találkozón elköszöntem Veszprémtől és a klubtól, mert tizenöt itt töltött év után az ősztől Balatonfüreden folytatom. Nehezen találom a szavakat, mert mindent Veszprémnek és a klubnak köszönhetek, ezért sohasem felejtem el az itt játszott mérkőzéseket és a csodálatos élményeket.”

A veszprémiek kapusa, a szerb-szlovén Dejan Perics szintén rendkívül boldog volt, és ezt meg is indokolta. „Mostantól igazán itthon érzem magam Veszprémben, hiszen gyakorlatilag ugyanabban a csarnokban szerepelhetek, mint annak idején Celjében, ahol kilenc évet töltöttem – mondta a világklasszis kapus. – Nagyon szeretném, ha az eredményeink is olyan csodásak lennének, mint ez az aréna.”

Csak a rend kedvéért: All Star Veszprém–MKB Veszprém 33–30.