A díjugrató-legenda 61 évesen, 9. olimpiáján szerezné első érmét

Mikor először indult olimpián, még Richard Nixon indult – másodszor – harcba az Egyesült Államok elnökségéért. Most, 36 évvel München után tizedik olimpiára készülhetne, ha Kanada nem bojkottálta volna a moszkvai nyári játékokat.

Ian Miller, minden idők legjobb kanadai díjugratója kilencedszer vesz részt Pekingben olimpián, és ezt az észak-amerikai országban senki sem mondhatja el magáról. Sőt, a 61 éves sportoló rekordot állít be: eddig csak az osztrák vitorlázó Hubert Raudaschl vett részt kilenc olimpián.

A veterán sportoló már egymaga tarthatná a részvételi csúcsot, ha Kanada nem dönt úgy, hogy nem vesz részt a moszkvai olimpián. A döntés mai napig fájdalmas Millernek, és ezért nyilvánosan is ellenezte a pekingi olimpia esetleges bojkottját.

„Nagyon rossz érzés volt, mikor felvetődött a bojkott gondolata. Szerencsére igazából nem kapott támogatást az ötlet. A bojkott véleményem szerint a sport negatív felhasználása hírverésre, és egyáltalán nem az, amiről szólnia kellene a játékoknak” – nyilatkozta a kanadai hírügynökségnek.

Nyolc olimpia alatt rengeteg élmény gyűlik fel, a kitűnő, kétszeres Világkupa-győztes díjugratónak azonban nem kell sokat gondolkodnia, hogy melyik a legjobb és a legrosszabb.

„Ott voltam, amikor a terroristák kivezették az izraeli túszokat a szállásukról a buszhoz Münchenben, aztán hallottam, mi történt a reptéren. A legszörnyűbb emlékem. A négy évvel későbbi hazai olimpia viszont felejthetetlen. Michel Vaillancourt ezüstérmet nyert díjugratásban, és fantasztikus érzés volt a kanadai színeket képviselni otthon.”

A díjugrató Világkupát a sportág történetében először megvédő (1988, 1989) Millert eddig makacsul elkerülte az olimpiai érem. 1984-ben és 1988-ban kedvenc lovával, Big Bennel negyedik lett csapatban, míg Sydneyben szintén negyedik helyről várta az egyéni döntőt, de hibázott, és csak tizenharmadik lett – igaz, törött kézzel versenyzett.

„Az álmom ugyanaz, mint 1972-ben. Egy fényes medál, az ember nyakába akasztják, és egy kis dobogóra kell fellépni ahhoz, hogy megkapja. Csapatversenyben és egyéniben is érmet szeretnék szerezni” – mondta Miller, akiről alighanem elmondhatjuk, hogy megérdemelné a medálszerzést…

És hogy hol a vége a karriernek? A 61 éves lovasnak esze ágában nincs még abbahagyni, mondván, rengeteg a tanulnivalója.

„Mindig lehet valami újat tanulni a lovakról, a sportág pedig folyamatosan fejlődik. Ez a kihívás éltet, a sport iránti szenvedélyem pedig ha lehet, még nagyobb, mint 1972-ben” – mondta.

Érdekes, hogy nem Miller lesz a pekingi olimpia legidősebb indulója, sőt a legidősebb lovasa sem. Ezt a címet a japán díjlovagló Hokecu Hirosi érdemli ki, aki 66 évesen vesz részt a játékokon.

Hogy is mondják? Nem csak a húszéveseké a világ…