Fantasztikus finálé

Lobogtak a legyezők. Derék szögben tűzött a nap a Margitsziget felett. Mindenki szeretett volna a vízben lenni – kivéve az oroszokat.

Szegény szbornaja mészárlásra ítéltetett vasárnap délben. Horvátország ugyanis 11–8-ra győzött Németország ellen a nap első meccsén, így minimum kilenc, de inkább tízgólos különbségű magyar siker szükségeltetett a mieink kupagyőzelméhez.

A mérkőzés harmadára megvolt a kellő differencia.

A ráúszásnál Varga Dénes ért először a műanyag Unicumüveghez, el is akarta rejteni orosz vetélytársa elől, de az ő keze is rajta volt a flaskán, így a látványos úszóverseny döntetlennel zárult. Jaime Moliner játékvezető kénytelen volt tehát kézből beejteni a labdát a vízbe, hogy kiderüljön, az oroszok támadhatnak először. Gól aztán nem lett ebből az akcióból, s később sem sok orosz találat született. Bezzeg a túloldalon! Ott minden bejött: alig másfél negyed után már volt magyar, aki mesterhármasnál járt, másik négy hazai pólós pedig duplánál. A mennyiséghez ráadásul minőség is társult, Biros Péter például saját magával vívott gólszépség-versenyt: előbb nem jött vele senki, csak egy bekk, úgyhogy a hosszúnak tetsző passzt a kapufa tövéből átejtette a hosszú sarokba, majd a finis felé közeledve látványos, bal felső sarokban landoló csavarodó ejtéssel szórakoztatott. Közben meg dobott másik hármat. De a főszereplő „Dumi”, vagyis Varga Dénes volt: lőtt, labdát lopott, úgy játszott, ahogy még nem nagyon láttuk a válogatottban. Bátyja, Dániel sokkal hasznosabb volt, mint látványos, írjuk ezt annak ellenére, hogy gyönyörű találatot szerzett ő is. De ki nem? A vízbe ugrók közül a záró napi szereplést megkapó, s a lehetőségekhez mérten ki is használó Gergely István kapus és az idő előtt kipontozódó Hosnyánszky Norbert kivételével mindenki dobott legalább egyet. Akadt olyan pillanat, hogy a kontrák örvényében elöl ragadó Kiss Gergely csak azért vágta be a labdát a léc alá, mert nem akarta fárasztani a társakat, akik még nem úsztak fel. Ugyanő volt az, aki előtte csak azért ejtett jó messziről, mert túl sok kéz emelkedett előtte. S az is ugyanő volt, aki egy mattra kijátszott akciót még tovább cifrázott, csakhogy Molnár Tamás akkor találhasson a hálóba, amikor a kapus már elsüllyedt.

Onnan és akkor lőttek gólokat a magyarok, ahonnan és amikor csak akartak, ami olyan lesújtó hatással volt az orosz kapusra, hogy már a méterrel előtte vizet érő indításra sem mert kiúszni, inkább megvárta, míg a mi fiunk odaér, s a hosszúba lő…

A futószalagon érkező gólok láttán újabb és újabb célokat kellett megfogalmazni, első volt ugye a győzelem, aztán a kilencgólos siker, majd a húsz lőtt gól. Gáláztunk, ez az igazság, de az is tény, hogy az előző kettőnél sokkalta gyengébb képességű ellenféllel szemben. A győzelmet, azonban, főleg, ha kupát ér, nem kell megmagyarázni.

Jöhet az olimpia!