Szegény Zsuzsi a táborozáskor

Csokonai Vitéz Mihály egészen bizonyosan nem a Magyar Kézilabda-szövetségre gondolt, amikor megírta költeményét Zsuzsiról s a táborozásról. S az is biztos, hogy Lovász Zsuzsanna vagy Mayer Szabina nem Csokonait idézett, hanem a költőnél sokkal cifrábbat, amikor megtudta, hogy nem utazik el az olimpiai éremre esélyes társaival Pekingbe, mert csupán tizennégyen mehetnek, s ők a létszámfölöttiek.

De hát ez a dolgok rendje. Atlanta előtt Szabó Melinda, Sydneyt megelőzően pedig Kirsner Erika sem volt boldog, amikor kimaradt. Létszámfelettiek ugyanis mindig vannak, ha egy csapatba elsőre nem annyi embert hívnak be, ahány elutazhat az adott világversenyre.

Márpedig még véletlenül sem annyit hívnak be. Ugyanis a döntésre hivatottnak – a mindenkori szövetségi kapitánynak – kell, hogy legyen mozgástere. Csak az a kérdés, hogy van-e, s ha igen, meddig terjed.

Hajdu János egyébként is speciális helyzetben van, hiszen átmeneti időre lett szövetségi kapitány – kinevezése előtt és mandátuma lejárta után a szövetség szakmai alelnöki székében ült, illetve fog ülni.

A Pekingbe utazók névsorát már le kellett adni – Hajdu meg is tette napokkal ezelőtt, sőt a lányokkal is közölte, a MOB honlapjára is felkerült, lapunk is lehozta –, hiszen a repülőjegyek intézése nem egyszerű, főleg nem akkor, ha Kínába kell utazni, ám a névsor még most sem publikus, mert kedden ülésezik a szövetség elnöksége. S hogy majd onnantól kezdve végleges a keret. Mert rá kell bólintani.

Vízilabdázóéknál nem kellett. Legalábbis nehezen hihető, hogy Kemény Dénes az Európa-bajnokság után bólintásra várt volna, hogy nem Nagy Viktor utazik Pekingbe, hanem Gergely István. Lehet, hogy a Komjádi uszodában bólintottak valamelyik irodában, de úgy, hogy a kapitány ne lássa. Mert egyébként minek a kapitány?

Különben bólintani a kilencvenes évek előtt volt szokásban. Jól akkor is csak a Fradi-tábor jött ki belőle – ha a szuperkedvenc Nyilasi teljesítette a szurkolói óhajt: „Bólints, Tibi!”