Mint a vihar előtti csend, olyan ez a néhány nap.
A menü a kivitelezőkön kívül egyelőre senkire sem tartozó figurák gyakorlása volt. Ahogy a szövetségi kapitány az Unicumkupa idején is mondta, ezek között akad néhány, amelyeket az elmúlt tucat esztendőben már játszott a társaság, de leporolva újra hatásosak lehetnek. Olyan ötlet is van a tarsolyban, amelyről maguk a fiúk még akkor sem tudtak, amikor vasárnap az Oroszország elleni fölényes győzelemmel elbúcsúztak a magyar közönségtől. Egyrészt, mert az ötletek vadonatújak, másrészt meg minek traktálja őket a mester olyan támadásvariációkkal, amelyeket még nem mutathatnak be, csak az olimpián?!
„Csodát azért senki se várjon, de van olyan figura, amelyet két-három éve játszottunk, és kis módosítással újra elővehető a meglepetés érdekében. Lehet, hogy az olimpia elején, mondjuk Kanada ellen, amikor nem kameráznak még annyira, ki is próbáljuk néhányszor, hogy olajozottabban menjen, amikor igazán kell” – magyarázta Kemény, aki nem véletlenül folyamodik ehhez a módszerhez. A 2004-es, Szerbia-Montenegró elleni olimpiai fináléban, annak is az utolsó negyedében játszottak meg kétszer is sikerrel olyan emberelőnyös figurát, amelyet addig csak a döntőt megelőző edzésen próbáltak ki. A mostani gyakorlásban segített, hogy a múlt hét végén a bal – azaz nem a lövő, hanem a kitámasztó – kezén a hüvelykujját megsértő, majd a hátát fájlaló Kásás Tamás állapota javul, márpedig „Kása” az alanyi jogú csapattagságán felül sok fórban is szerepet játszik, így duplán hasznos, ha vízben lehet. A tervek szerint a víkend után hétfőn, az utazás napjának délelőttjén még egy átmozgatás lesz a Szigeten, majd az ebédet követően a válogatott kibuszozik a repülőtérre, hogy a harmadik nagy utazócsoporttal célba vegye Pekinget és az egymásutáni harmadik aranyat.
Készülődnek persze az ellenfelek is. Az újdonsült Európa-bajnok Montenegró, a világbajnok Horvátország és az időben utolsó csoportellenfelünk, Ausztrália is Szingapúrban akklimatizálódik Németország és Olaszország társaságában. Az olimpia helyszínével megegyező módon hat órával előbbre járó városban játszott meccseken eddig különösebb meglepetés nem született, talán csak a horvát–német eredménye (7–7) számíthat annak.