Hol a piros? Itt a piros!

Éles dobszó törte meg a csendet a zalai stadionban alig egy órával a kezdés előtt: a majd százfős kecskeméti szurkolótábor tagjai kezdtek melegíteni. Erőt és bátorságot korábban egy közeli vendéglátóegységben gyűjtöttek, így sárga mellényes biztonságiak néztek velük farkasszemet a távolból, ha éppen nem az arra bóklászó fiatal lányok felé kacsingattak.

„Hajrá, Kecskemét!” – visszhangzott az arénában, de közben már a hazai oldalon is szép számban gyülekeztek a nézők. Nem csoda, a kék-fehérek vezetői ugyanis mindent megtettek, hogy a tavasszal elriasztott szurkolókat visszacsábítsák a lelátókra. Új csapat építésébe fogtak új edzővel. Olyan együttesről álmodoznak, amely feledteti a Szlavko Petrovics-éra keserűségeit.

A bemutatkozás nem sikerült fényesre: a zalaegerszegiek debreceni vendégjátéka 2–1-es vereséggel végződött, Supka Attila vezetőedző – a riporter és a nézők meglepetésére – mégis csapata támadójátékában látott pozitívumokat. Kiderült, a szakember a „koemani” optimizmus követője, hiszen ország-világ láthatta, a zalaiak egyetlen góljukat tizenegyesből hozták össze.

Igaz, a vendég Kecskemét is vereséget szenvedett az első fordulóban (1–2), és szintén büntetőből sikerült első élvonalbeli góljukat megszerezniük – mégis, micsoda különbség! A lila-fehérek lendületes, ötletgazdag támadójátékkal rukkoltak ki egészen addig, amíg az enyhe ételmérgezés következményeként el nem fogyott a szufla.

„Sem magasság, sem mélység nem rettent...” – emelték a drapériát magasba az elkötelezett vendégdrukkerek, míg szemből felharsant a „Hajrá, Zete!” is.

Ekkor vált biztossá, mindkét csapat számára ez lesz az igazi erőpróba. A zalaiak pedig ennek megfelelően begyújtották a rakétákat, és úgy süvítettek előre, hogy a vendégvédők alig tudták őket követni. De ez nem jelenti azt, hogy a kecskemétiek hátát a háló súrolta volna, bátran előremerészkedtek a megszerzett labdákkal, s így eshetett meg, hogy kezdetben élvezetes összecsapást láthattak a nézők.

A lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott, amikor látszott, a pályán lévők ereje fogyóban.

A lelátón mégis parázs volt a hangulat, viszont a játékosok helyett a játékvezető került a figyelem középpontjába. Koszó Balázs kiállítása jogos volt, ám azt, hogy a második félidőben Király Krisztián a vendégedzőt, Tomiszlav Szivicset is elküldte a kispadtól, már túlzásnak éreztük. Emlékezzünk csak az Európa-bajnokságra: a teátrális mozdulatokkal vezénylő török szövetségi kapitány, Fatih Terim ennyi erővel minden meccset a lelátóról nézett volna. Még Vladan Szavics kiállítása sem küldte padlóra az újonccsapatot, ám ekkor már bizonyosnak tűnt, hogy a lilák nem tudnak egyenlíteni.

A KTE tehát két vereséggel kezdte a bajnokságot, Egerszegen viszont megvan az első győzelem – s talán nem várat sokáig magára a jó játék sem.