Nem zavarom?Nem zavarom?
Épp egy esküvői ebéd vége felé járok….
Nocsak, nocsak…
Ne ijedjen meg, nem én nősülök, a nővérem megy férjhez.
Eszerint nem csak Peking körül forognak a gondolatai.
Igen, ezen a napon nem én és nem az olimpia van a középpontban.
De azért nyugtasson meg, hogy készül a játékokra!
Természetesen. Nemrég tizenkét napot edzőtáboroztam az ausztriai Faak am See-ben, ott volt számtalan asztaliteniszező olimpikon – köztük sokan a legjobb európaiak közül. Németek, svédek, a francia Damien Éloi, a szlovén Bojan Tokic, a lengyel Lucjan Blaszczyk, a foglalkozásokat pedig a második héten Karsai Feri bácsi tartotta, aki több Európa- és világbajnoki címig vezette az osztrákokat szövetségi kapitányként.
Erős mezőnynek hangzik.
Az is! Nagyon hasznos volt, hogy ilyen játékosokkal készülhettem, hatékony edzésmunkát végeztem – sokat hozott a konyhára ez a tizenkét nap.
Gondolom, volt közös témájuk is a társakkal.
Igen, edzések előtt és után gyakran szóba került Peking, sokat beszéltünk arról, vajon milyen lesz. A svéd világbajnok, Jörgen Persson például már az ötödik olimpiájára készül, őt töviről hegyire kifaggattam mindenről, de voltak Ausztriában más rutinos játékosok is – szóval szorgalmasan gyűjtögettem az információkat.
Akkor a játékokon már nem érheti meglepetés?
Dehogynem, az egész óriási meglepetés lesz! Beszélhetünk róla előtte bármennyit, meghallgathatok akárhány beszámolót, magamnak kell megtapasztalnom, milyen is az olimpia.
Kicsit fél is attól, mi vár önre?
Nem, félni nem félek, még talán az izgalom sem a legjobb kifejezés: inkább roppant mód várom már. Szerencsére lesz időm beleszokni a helyzetbe és felvenni a verseny ritmusát, mert csak tizennyolcadikán kell asztalhoz állnom. Ebből a szempontból még kicsit távolinak is érzem a játékokat – addig még huszonhétszer kicserélődik a Duna vize… Ezzel együtt tele vagyok kíváncsisággal, hiszem, hogy életem meghatározó élménye lesz az olimpia.
Még akkor is, ha ne adj’ Isten már az első körben csúnyán kikap valakitől?
Egyenes kieséses a verseny, így ez is előfordulhat, ugyanakkor én is rajtolhatok nagy győzelemmel. De nincs okom görcsölni emiatt. Ha Európa-bajnok lennék, vagy a világbajnokságon eljutottam volna már mondjuk a legjobb nyolc közé, más lenne a helyzet, nagyobb lenne az elvárás. Így, hogy valahol a mezőny háromnegyedénél van a helyem, lazább lehetek: ha meccseket nyerek: bravúr, ha kikapok, akkor is megveregetik a vállamat. Nem nyomaszt az esélyesség terhe.
Volt szó róla, hogy a pingpongos lányok esetleg még az olimpia ideje alatt is edzőtáboroznának Kínában, hogy ne zavarja meg őket a falu hangulata, és csak a versenyek kezdete előtt költöznének be. Ön hogy tervezi?
Én végig a faluban lakom majd, és úgy hallottam, a lányok ezt a megoldást is fontolgatják. Számomra sokkal jobbak ott a lehetőségek: Ausztriában rengeteg játékossal cseréltem telefonszámot, köztük olyanokkal, akik hozzám hasonlóan csak a csapatversenyek után kapcsolódnak be a küzdelmekbe. Úgyhogy lesz kivel együtt edzenem.