Utoljára játszott a babaarcú gyilkos

Szombat délután érzelmes búcsút vett egyik korábbi játékosától a Manchester United.

Bár Ole Gunnar Solskjaer visszatérő térdproblémái miatt már tavaly augusztusban visszavonult, az Espanyol ellen még utoljára magára öltötte a „vörös ördögök” szerelését. A „babaarcú gyilkosnak” becézett támadó 1996-ban szerződött az MU-ba, amelynél tizenegy szezont húzott le, és 235 bajnoki mérkőzésen 91 gólig jutott. A 35 éves labdarúgó többek között hat bajnoki címet, két FAkupa-diadalt és egy Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett az angol együttessel. Pályafutása végeztével sem szakadt el szeretett klubjától, az elmúlt évadban Sir Alex Ferguson munkáját segítette, a következő idénytől kezdve pedig a tartalékcsapatot irányítja.

Nem vitás, talán az 1999-ben megnyert BL-finálé volt Solskjaer egyik legemlékezetesebb meccse, amikor is a United a hosszabbításban fordított a Bayern München ellen; Ole itt csereként beállva a 93. percben szerezte a mindent eldöntő gólt. Persze a Nottingham Forest elleni bajnokira is sokan emlékeznek, itt szintén a kispadról szállt be, és 12 perc alatt szerzett négy találatával járult hozzá csapata 8–1-es győzelméhez.

Nem csoda, hogy korábbi edzője és csapattársai is szeretettel beszéltek róla.

„Fantasztikus játékos volt, akivel imádtam együtt játszani, nemcsak a stílusa, hanem a személyisége miatt is – mondta róla Cristiano Ronaldo. – Nagyon sokat fejlődtem neki köszönhetően, rengeteget tanultam tőle, úgyhogy mindezért csak azt tudom mondani neki: köszönöm, Ole!”

Ferguson is méltatta korábbi játékosát, de nyilatkozatában mintha Ronaldóra is tett volna utalást.

„Amikor hozzánk került, huszonhárom éves volt, de kinézett vagy tizenötnek – viccelődött a skót szakember. – Ole példaképe lehet mindazoknak, akik hosszú karriert szeretnének befutni a labdarúgásban. Manapság kivételesnek számít, ha valaki tíz vagy még több évig szolgálja ugyanazt a csapatot, főleg ha az a klub nem is a szülőhazájában van. A siker és a pénz sokakat megváltoztat, ezzel úgy lehet megbirkózni, ha két lábbal állsz a földön, és nem felejted el, honnan jöttél. Nyilvánvaló, hogy Olénak ez sikerült.”