Péksüti, kasza, véső

Évekkel ezelőtti történet: egy nyári tornára érkezve beléptünk a Hajós ajtaján, ahol a büfében porcukros képpel éppen péksütit falatozott, mert lekésett a csapattalálkozóról, és Kemény Dénes kitette a napi keretből. Aznap lett volna először válogatott.Évekkel ezelőtti történet: egy nyári tornára érkezve beléptünk a Hajós ajtaján, ahol a büfében porcukros képpel éppen péksütit falatozott, mert lekésett a csapattalálkozóról, és Kemény Dénes kitette a napi keretből. Aznap lett volna először válogatott.

Azt nem tudom, hogy az lett volna-e az első válogatottságom, de azt igen, hogy volt ilyen. Késtem én már el sok helyről, de az útlevelemet is hagytam már el, szóval történnek velem ilyesmik.

Csak nem emiatt telt évekbe, mire biztos válogatott lett?

Á, dehogy. Akkor voltam tizenkilenc, húsz-, huszonegy éves, esélyem sem volt, hogy bekerüljek a csapatba.

Most sem volt egyszerű. A centereknek fenntartott két helyre három klasszis pályázott, a Kis Gábor, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám hármas egyik kombinációjára sem lehet azt mondani, hogy rossz.

Igen, de azért én elvártam magamtól, hogy bekerüljek. Persze boldog vagyok, hogy sikerült, de 2006 óta többé-kevésbé én vagyok a válogatott egyik centere Papesz mellett.

Ha az ember bekerül a magyar vízilabda-válogatott olimpiai keretébe, az már biztosíték arra, hogy nem fakezű, nem?

Így is lehet mondani, de azért az is segített, hogy Papesz és én különböző stílusú játékosok vagyunk. Ő olyan ügyesebb…

…minden hájjal megkent, „mocsok” center.

Az, csak nem mertem mondani. Szóval mozgékonyabb, többször talál be, én viszont több kiállítást szerzek, mert az én játékom az, hogy ledobom magamról a bekket, és vagy kiteszem a labdát, vagy befordulok, ha hagyják. Hasznos, hogy különbözünk, mert ha az ellenfélnél kétféle bekk van, akkor lehet választani, éppen melyikünk a hatásosabb.

Mi a helyzet a kontrákkal, amelyek gyűjtésében Molnár alighanem rekorder lett az utóbbi években?

Ez nehéz kérdés. Most, az Unicum-kupán is volt olyan, hogy csak fogtam a fejem: nem csináltam semmit, csak lementem a víz alá, mire fújtak a partról. Az a baj ezekkel az ítéletekkel, hogy nem is lehet megmagyarázni őket.

Ha akarják kontra, ha akarják, nem.

Pontosan, és erre nagyon nehéz felkészülni. Nekem eddig csak akkor volt bajom, ha erőből nem tudtam bedobni magam mögé a bekket, most meg Erhan Tulga, a török bíró azt tanácsolta nekünk, hogy úgy csináljunk majd magunknak helyet, hogy nem fogjuk meg a védőt. Mit csinálhat egy center, ha nem foghatja meg a bekket?! Papesznak persze fekszik ez a stílus, jó is lesz az olimpián.

Balatonfűzfőn erre nem készültek a napokban?

De, végeztünk komplett edzéseket, amelyekben volt labdázás, úszás, taposás és centerjáték is, örültem is, mint egy nagy gyerek, hogy végre birkózhatok középen. Nagyon ideges tudok lenni ugyanis, ha nem hagynak úgy játszani, ahogy szeretek, az ember önbizalma is elmegy néha, de az ilyen gyakorlásokkal visszajön. Az Unicum-kupára mégsem mehettünk súlyzózva, úgyhogy egy ideje nem hajtottuk ki magunkat. Most viszont igen, jó volt kicsit a világtól elvonulni, és kipróbáltunk egy-két új variációt is – főleg fórban.

Kemény Dénes mesélte, hogy a tendenciózus hibákat csak le kell vetíteni, büszkesége miatt úgyis kijavítja az érintett.

Játékosokat azért nem pécézett ki, de voltak specifikus részek. Én például tudom magamról, hogy a blokkom nem éppen tökéletes. Azon is megpróbáltunk javítani, hogy az emberhátrány lejárta után jobban helyezkedjünk, vagy ha kimegyünk egy emberre, le ne engedjük a kezünket, mert akkor azonnal ellövik a labdát a fejünk mellett.

Az nem gond, hogy az olimpia előtti két hétben nem játszunk meccset? Főleg, ha a Pekingbe tervezett kétkapuzások sem sikerülnek.

A tervek szerint az amerikaiakkal, a horvátokkal és a szerbekkel is gyakorlunk majd, de ha nem, az sem baj, mert Dénesnek igaza lehet abban, hogy az olimpia második felében jól jöhet, hogy kevesebb mérkőzés van bennünk. Mondjuk én azt sem tudom, kivel játszunk majd a második fordulóban, annyira csak az első, Montenegró elleni meccsre koncentrálok.

Amelyet, hogyha megnyerünk, gyakorlatilag az elődöntőben vagyunk.

Fontos rangadó lesz, ha kell, kaszával és vésővel megyünk a vízbe, de nyerni fogunk. Ezenkívül az olimpiai falu foglalkoztat még, erre vagyok a legkíváncsibb, de az idősebbek azt mondják, temérdek sportoló van oda besűrítve, úgyhogy nem minden csodás. Tőlem viszont egy matracon, a fa alatt is aludhatunk, ha a csapat sikeres.

Azon gondolkodott már, hogy a kilenc olimpiai bajnok mellett játszó négy újonc, azaz ön, Hosnyánszky Norbert, Varga Dániel és Varga Dénes is a Vasasban játszik majd az ősszel?

Nem, de ha ehhez hozzávesszük, hogy az utolsó pillanatban kikerülő Nagy Viktor is velünk játszik majd, és Gór-Nagy Miklós is piros-kékbe öltözhet, akkor az olimpia utáni válogatott hat játékosa is egyazon klubban szerepelhet. De még jobb lenne a hat válogatott, négy olimpiai bajnok kombináció.

És mi van Steinmetz Barnával?

Ja, akkor öt olimpiai bajnok.