Chris Paul: „Ennél erősebb kosárválogatott nem létezik!”

Bár az olimpia elméletben nem a pénzről szól, s ezt a tényt Kobe Bryanttól Dwyane Wade-ig valamennyi játékos hangoztatta, azért mégiscsak a játékok leggazdagabb sportolói ültek a konferenciateremben, aktuális éves fizetésüket összegezve mintegy százötvenmillió dollár értékben.

Ahogy csütörtökön a nők tették, most is szépen felsorakoztak a pódiumon a sztárok, balról jobbra (zárójelben eddigi olimpiai szereplésük dátuma): Carlos Boozer (2004), Jason Kidd (2000), LeBron James (2004), Deron Williams, Michael Redd, Dwyane Wade (2004), Kobe Bryant, Dwight Howard, Chris Bosh, Chris Paul, Tayshaun Prince, Carmelo Anthony (2004), plusz az edzői stáb – Mike Krzyzewski (vezetőedző), Jerry Colangelo (menedzser), Mike D’Antoni, Nate McMillan, Carl Boeheim (segédedzők).

A Hall of Fame-tag Krzyzewski, a Duke Egyetem legendás mestere mondott néhány üdvözlő szót, majd a játékosok szétszéledtek a teremben, és megkezdődött a „kiscsoportos foglalkozás”, mindenki annak tett fel kérdéseket, akinek akart vagy tudott. Kobe és LeBron megközelítése nehezebb feladat volt, mint betörni az Egyesült Államok Fort Knoxban őrzött aranykészletét tartalmazó páncélkamrába… Azért nem volt lehetetlen.

Dwyane Wade (Miami Heat). „A magam részéről négy éve indítottam be a visszaszámlálást, amikor az athéni olimpia elődöntőjében kikaptunk Argentínától. Valahogy ki kell köszörülni azt a csorbát, vissza kell szerezni országunk tekintélyét. Ezt a mostani csapatot össze sem lehet hasonlítani a 2004-essel, egyrészt mi, az akkori fiatalok – LeBron, Carmelo, Carlos, jómagam – időközben rutint szereztünk, másrészt Kobe jelenléte akkora erőt és tekintélyt ad, amellyel a négy évvel ezelőtti csapat nem rendelkezett. Hogy ki az együttes szellemi vezére? Nos, az biztos, hogy LeBron a leghangosabb, amikor benn van a parketten, de ha lecserélik, akkor Kobe veszi át a vezérszerepet, máskor Jason vagy akár én. Ami a korábbi sérüléseimet illeti, már kikúráltam őket, visszanyertem a robbanékonyságomat, köszönhetően jórészt annak, hogy életemben először súlyt is emeltem. Hetente ötször lementem az erősítőterembe, az operált térdemet körülvevő izmokat kellett megerősítenem. Sikerült. Alig várom már a Kína elleni rajtot.”

Chris Paul (New Orleans Hornets). „Úgy érzem, mi vagyunk hazám nagykövetei, biztosan ugyanezt érezhették Michael Jordanék is 1992-ben, a barcelonai olimpián. Sokan vitatják, hogy valóban ez-e a lehető legerősebb amerikai válogatott, de nekem efelől nincs is kétségem, szerintem senki sem hiányzik ebből az együttesből. Igen, ez most a földkerekség legerősebb kosárlabdacsapata!”

LeBron James (Cleveland Cavaliers). „Tudja, ennek a válogatottnak az a legnagyobb erőssége, hogy nincs benne olyan játékos, akit ha kikapcsol az ellenfél, megbénulunk. Ahhoz mind a tizenkét embert ki kellene kapcsolni, az meg lehetetlen. Hogy másképpen élnénk, mint a többi átlagos olimpikon? Nem hinném… A szállodában hülyéskedünk egymással, nyúzzuk a videojátékokat, kártyázunk orrvérzésig, kijárunk a bevásárlóközpontba – na jó, oda csak kísérettel, mert különben agyonnyomnának a kínai rajongók –, szóval úgy élünk, mint a többi sportoló. Vagy majdnem úgy. Azt mondják, mi vagyunk a Redeem Team, vagyis az önmegváltó csapat, amely helyreállítja az amerikai kosárlabda utóbbi hat évben megtépázott nimbuszát. Én nem adok semmilyen nevet a csapatunknak, kivéve egyet: olimpiai bajnok!”

Kobe Bryant (Los Angeles Lakers). „Nem akarom sokat szaporítani a szót, azért jöttünk ide, hogy történelmet írjunk. Azért azt elmondanám, hogy kissé fura érzés újoncnak lenni egy olyan csapatban, amelyben – egy kivétellel – mindenki fiatalabb nálam…”


Jason Kidd (Dallas Mavericks). „Én vagyok az egyetlen olimpiai bajnok ebben a válogatottban, még Sydneyből. Az a csapat egészen más volt, mint a mostani, abban ott volt Kevin Garnett meg néhány igazán jó kosaras, de a mostaniban itt van Kobe és LeBron, a földkerekség két legjobb játékosa, és azért ez mégis más szint. Meg itt vagyok én is, nyolc évvel öregebben, életem utolsó nemzetközi tornáján. Nem akarok én már csillogni-villogni, ki akarom szolgálni a többieket, a háttérben meghúzódva. És kétszeres olimpiai bajnok szeretnék lenni.”

Mike Krzyzewski vezetőedző. „Amikor három évvel ezelőtt felkértek ennek a csapatnak az edzői posztjára, hihetetlenül nagy megtiszteltetésnek tartottam az invitálást. Azóta változott a véleményem, még annál is nagyobb dicsőségnek tartom. Nem is tudják elképzelni, mekkora utat jártunk be három év alatt: egy csomó sztárból csapatot formáltunk. De még nem vagyunk készen, szombat délelőtt kemény edzés vár ránk, egy-két támadási formáció még elsajátításra vár. Minden mérkőzésünkre alázattal, lelkiismeretesen készülünk, az elbizakodottságnak a szikrája sincs meg a játékosaimban.”