A magyar származású kriminológusra még Kobe Bryant is irigykedik

Még vasárnap történt, hogy Zsuzsáék jókora fölénnyel utasították maguk mögé a holland s a román hajót, utóbbiban szintén egy magyarral, Barabás Enikővel. Azóta az olimpiai és – „mellesleg" – kétszeres világbajnoknő szorgalmasan szurkol honfitársainak – az amerikaiaknak… –, így szerda este a férfi kosárlabdacsapatuk ausztrálok elleni elődöntőjén beszélgettünk a jól megtermett (188 centis, 80 kilós) szőke lánnyal. Talán nem árulok el államtitkot, ha leírom: egy– egy doboz Csingtao– sörrel a kezünkben…

– Nem mintha kifogásom lenne ellene, csak az a szokatlan, hogy nem játssza meg magát. Egy ilyen nagy győzelem után teljes joggal fér bele, hogy kirúgjanak a hámból.
– Tegnap este buliztunk egy kicsit, be is rekedtem, de nem az énekléstől, hanem a légkonditól. Olyan csodálatos ez az evezőscsapat!

– Milyen volt egyébként a döntő?
– Várakozáson felül könnyű. Az elején belehúztunk, aztán csak vártuk, hogy mikor jönnek a románok, de a végén még a hollandok is megelőzték őket. A két világbajnoki győzelmünk, tavaly és tavalyelőtt nehezebben született.

– Mióta evez?
– Még csak hét éve. Azelőtt atletizáltam és kosaraztam. De gyorsan kiderült, haragban vagyok a labdával, ezért váltottam át egy olyan sportágra, amelyikben nem kell annyira ügyesnek lennem.

– És hazát mikor váltott?
– 1985-ben, amikor édesanyám – aki a szegedi egyetemen volt biológus – kapott egy állásajánlatot Philadelphiában, s úgy döntött a család, hogy akkor kivándorlunk.

– Ön mit szólt hozzá?
– Nem sokat, hároméves voltam akkor.

– Ma már profi sportoló?
– Most igen, mert kaptam huszonötezer dollárt (mintegy négymillió forintot – a szerk.) az államtól az aranyéremért – mindenkit ennyivel jutalmaznak, akár egyéniben, akár csapatban győz. Amúgy rendszeresen dolgozom a Pennsylvania Egyetemen, ahol négy éve végeztem.

– És mit dolgozik?
– Kriminológus vagyok, a tanszéken kutatok, illetve besegítek a kutatóknak. A szakterületem annak kiderítése, vajon a genetika, a szülőktől örökölt hajlam vagy a környezet hatása– e a meghatározó abban, hogy kiből lesz bűnöző, és kiből nem.

– És mire jutott?
– Hogy a környezeti hatások a döntőek, de arra is van példa, hogy egy több generációs bűnözőcsalád újszülöttjét úgymond „rendes” család fogadta örökbe és nevelte, s a gyermekből mégis rablógyilkos lett…

– Szokott hazalátogatni?
– Hogyne, évente. Szegedre és Pestre, mert mindkét városban laknak rokonaim. Szeptemberben újra hazautazom. Aztán meg elviszem a keresztanyámat nyaralni Máltára, mert megígértem neki.

– Szereti a magyar ételeket?
– Kedvencem a szegedi halászlé, sajnos az anyu nem tud ilyesmit készíteni Philadelphiában, mert nem kapni pontyot. A múltkor próbált lazacból főzni, de mulatságosra sikerült.

– Egyébként híres lett Amerikában az aranyérmével?
– Mi az hogy! Szerepeltünk a USA Today címlapján, az NBC Today show– jában, társalogtunk Michael Phelpsszel és Kobe Bryanttel…

– …Kobe mit mondott?
– Megtapogatta a nyakamban lógó érmet, és őszinte irigységgel a hangjában megjegyezte: „Hát ez k…..tt gyönyörű…” Igen, mert neki még nincsen. Persze tudom, hogy már csak napok kérdése…

– Említette, hogy a világrekordot is az önök egysége tartja. Evezésben van világrekord?
– Persze, hogy van, papírt is kaptunk róla: 5 perc 55 másodperc az időnk két kilométeren. Fura vagy nem fura, ez a világcsúcs.

– Tudja, hogy a mellúszó Rebecca Soni is magyar származású?
– Persze, hogy tudom, a minap meg is próbáltam magyarul beszélgetni vele, de nem sikerült. Ő már tényleg elfelejtette az anyanyelvét…