Története során harmadszor lett bronzérmes a spanyol válogatott

A lelátóra nézve úgy tűnt, hogy nem csak az aranyról döntő találkozó hozza lázba a pekingi szurkolókat, ugyanis a bronzmérkőzésre is majdnem teljesen megtelt a mérkőzésnek otthont adó Nemzeti Sportcsarnok. Azok a szurkolók, akik kilátogattak a spanyol és a horvát csapat összecsapására, biztosan nem bánták meg ezt a döntésüket…

Azt már a meccs elején látni lehetett, hogy az olimpiai bronz megszerzésének lehetősége feltüzelte a feleket: rendkívül izgalmas első harminc percet produkált a két együttes.

Hol itt volt az előny, hol ott, nagy különbség azonban nem alakult ki, a két csapat fej-fej mellett haladva, 14–12-es horvát vezetésnél érkezett el a szünetig.

A pihenő után ez a fór percek alatt semmivé lett, sőt a spanyolok zsinórban három gólt berámolva a vezetést is megszerezték. Ám ahogy ezen a mérkőzésen eddigre már megszoktuk, az előny tiszavirágéletű volt.

Közeledett az utolsó negyedóra, amikor is a spanyol csapat elhúzott három góllal… A horvátoknak figyelniük kellett, nehogy a pár perces megingás a vereséget jelentse számukra. Délnyugati szomszédaink próbálkoztak is visszakapaszkodni, de a támadások erőltetése közben mintha kevesebb energiájuk maradt volna a védekezésre, így a spanyol előny ötgólosra nőtt.

Ez volt a találkozó kulcsmomentuma, ugyanis a horvát válogatott ekkora hátrányból már képtelen volt felállni, sőt még az eredmény kozmetikázása sem sikerült. Spanyolország teljesen megérdemelt, 35–29-es győzelmet aratott.

A hispán válogatott ezzel a sikerrel harmadszor lett olimpiai bronzérmes, 1996 és 2000 után Pekingben is felállhatott a dobogó harmadik fokára. A horvátoknak pedig, akik eddig kettőből kétszer zárták az élen a kézilabdatornát (1996 és 2004), ezúttal be kell érniük a negyedik hellyel.

A döntőben Franciaország Izlanddal találkozik, magyar idő szerint háromnegyed tízkor.