Kár az utolsó negyedért

A szerdai lapok a labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtező visszavágója – a Partizan Beograd 2–2-es hazai eredmény után az MTK-t búcsúztató török Fenerbahce ellen készült – mellett kiemelten foglalkoztak a magyarok vendégjátékával. Vagyis, pontosabban fogalmazva inkább a szerb válogatottal, mint Mészáros Lajos szakmai igazgató csapatával. Valamennyi médium egybehangzóan úgy vélte, a hazaiak simán nyernek, csak a győzelem mértéke a kérdéses. A Szportszki Zsurnal beharangozójának címében az állt: Mutasd meg, Szerbia! Ez tulajdonképpen felhívás volt a szurkolóknak, hogy minél többen menjenek el a meccsre, hiszen ingyen engedik be a nézőket a 19 ezres csarnokba. Mindössze az lehetett kérdéses a találkozó előtt, hogy lesz-e legalább fél ház a szuperlétesítményben, és hogy játszik-e Nenad Krsztics – az NBA-ben szereplő New Jersey Nets 25 éves centere ugyanis influenzával bajlódott. Egy szó, mint száz, a szerb sajtó gyakorlatilag előre elkönyvelte a sikert, noha Dusan Ivkovics egy hoszszabb interjúban óva intett mindenkit az elbizakodottságtól. A szövetségi kapitány elmondta, látta a szolnoki olaszverést, s hangsúlyozta, ezen a szinten már nincs rossz válogatott. A rutinos edző elárulta, szeretné, ha a magyarok nem jutnának 60 pont fölé. Teljesült a kívánsága…

A sajtó kérdéseire a kezdésig megkaptuk a választ: körülbelül 18 ezren összegyűltek, vagyis csaknem telt ház volt, ám az influenzás Krsztics nem vállalta a játékot. Hogy ez a két dolog mennyire zavarta meg a magyarokat, nem tudni, de Báder Márton egy gyűrűt sem érő dobással nyitott, viszont Milenko Tepics triplája behullott, majd Milos Vujanics hármasát követően ziccerezett, s 8–3-as hazai vezetésnél Mészáros máris kikérte az első idejét. A feljavuló Báder betörésből szépített, Simon Balázs szép tempót dobott, Németh István pedig hármast hajított, s ekkor már a szerb kapitány rendelte magához övéit (18–14). Sajnos sok labdát loptak el a mozgékony szerbek, és ezekből könnyű gólokat szereztek, így a 9. percre 10 pontosra nőtt a hazai előny (24–14). Állandósult a tízegységnyi szerb vezetés, de mindezt viszonylag egykedvűen nézték a szurkolók. Érdekes módon akkor élénkült meg a közönség, amikor Novica Velicskovics a gyűrű tövére zsákolta a labdát… Rengeteg, a félidőig 12 eladott labdája volt a vendégeknek, sokszor már a második passznál elvesztettük a labdát, rádobás nélkül. Lassan elbizakodottá váltak Tepicsék, és elkezdtek szórakozni, ám mindezt sok hibával tették, így az igényes közönség kifütyülte a sajátjait, míg a magyarok a remekül játszó Simon Balázs vezérletével megint tízen belülre kerültek, de a félidőre újra 12 lett a különbség. A nagyszünet után is jól tartottuk magunkat, és nemcsak azért, mert a szerb válogatott most már láthatóan egy picit félvállról vette a meccset, hanem azért is, mert összeszedetten, lelkesen, és ahhoz képest, hogy nagyobb tudású volt az ellenfél, szervezetten játszott a magyar együttes. Azonban még így is nőtt a különbség, ám amikor 20 közelébe kerültek a szerbek, Báder pontjaival megint faragtunk a hátrányon. Nem volt benne a meccsben, a végére mégis összeesett a három negyeden át helytálló magyar együttes, ugyanúgy, mint Szófiában. A szerbek az utolsó tíz percben már azt csináltak, amit akartak, s végül majdnem megsemmisítő csapást mértek a három negyeden át csak dicséretet érdemlő, ám az utolsó negyedben kapituláló magyarok ellen.