Talmácsi szenzációs volt

Azt mondta, a nagy feltalálók megérdemelnek egy győzelmet – s ő szeretné megadni nekik. A különös festésű sisak, amelyre körbe nagy magyar találmányokat (számítógép, golyóstoll, gyufa, C-vitamin, Rubik-kocka) festettek, eredetileg a brnói viadalra készült, különleges ajándékként a magyar drukkereknek. Aztán Talmácsi Gábor úgy döntött, megtartja még egy ideig – mert ezekhez a találmányokhoz csak a győzelem méltó.

Nem kellett sokáig várni rá. A magyar pilóta pályafutása 125. világbajnoki versenyén a 125 köbcentis géposztályban megszerezte pályafutása nyolcadik futamelsőségét. Stratégiai szempontból talán a valaha volt legfontosabbat.

De ne szaladjunk ennyire előre! Amint arról már hírt adtunk, Talma pénteken és szombaton valamennyi edzést megnyerte, s bár a vasárnap délelőtti bemelegítésen Mike Di Meglio 43 ezreddel gyorsabb volt nála, a magyar versenyző nem esett pánikba.

Az egész hétvége folyamán elképesztő fölényt mutatott – tudta, hogy most jóval gyorsabb a többieknél. „Sikerült olyan vázgeometriai beállítást találnunk, amellyel a következő futamokon ugyanilyen gyorsak leszünk” – mondta Talmácsi, s ez ígéretesen hangzik, mivel vasárnap a nyomába sem értek az ellenfelek.

A 23 körös verseny rajtja Bradley Smithnek sikerült jobban, ám a fiatal brit pilóta nem örülhetett sokáig, a magyar már az első kanyarban bebújt mellé, és kezdett elhúzni tőle. Akkor még tartották magukat a többiek, de nem sokkal később elkezdtek leszakadni – Talmácsi egérutat nyert, egyedül Smith tudta tartani vele a lépést, ám ő sem volt túlságosan meggyőző.

A magyar pilóta sorra futotta a leggyorsabb köröket, s úgy tűnt, sima győzelem lesz.

Aztán a 11. körben… A magyar drukkerekben meghűlt a vér.

Talmácsi motorja az egyik kanyarban akadozni kezdett, mintha „megragadt” volna – utóbb kiderült, szerencsére nem erről volt szó, hanem a pilóta egy pillanatra elveszítette a koncentrációt a pokoli kánikulában, és második fokozat helyett egyesbe kapcsolt. Smith pedig kihasználta a lehetőséget, és előzött.

Kezdődhetett minden elölről. Talmácsin az idegességnek egy szikrája sem látszott: az olyan versenyzők magabiztosságával vette üldözőbe Smitht, akik tudják, gyorsabbak ellenfeleiknél. És tényleg: a címvédő ezen a napon megállíthatatlan volt. Három körön belül megérkezett szorosan a brit mögé, majd pedig az egyik féktávon bebújt mellé, és otthagyta őt.

Közben hátrébb is zajlottak az események: a nagy előzgetésben Simone Corsi hibázásra kényszerítette az összetett pontversenyben vezető Mike Di Megliót, aki talán attól zavarodott meg, hogy ezúttal nem küzdhetett a győzelemért, talán mástól – a lényeg, hogy elcsúszott, és már nem tudott visszaülni a motorjára… Ha ez így megy tovább – gondoltuk –, Talmácsi nemcsak szimplán nyer egy futamot, hanem az összetettbeli hátrányából is jócskán lefarag.

És így ment tovább – a végére Smith is lemaradt, belátta, hogy ezen a napon nincs keresnivalója a szélvészgyors magyarral szemben, úgyhogy amikor Talmácsi áthaladt a célvonalon és visszanézett, az utolsó kanyarban nem látott maga mögött egy teremtett lelket sem.

Örömünnep következett, először a pályán, majd a dobogón. Mutatta a sisakon a találmányokat, hogy lássa mindenki, mennyire büszke arra, hogy magyar.

És ordít a hangosbemondó: „A győztes pedig: a világbajnok Talmácsi Gábor!”

Fülig érő száj, fáradt mosoly (bizony iszonyú volt a hőség egész hétvégén), énekli a Himnuszt a pódium alatt álló magyarokkal együtt, s végül a interjúszobában meghallgatja, amint a vetélytársak elismerően beszélnek róla.

Azt mondják, Gábor nagyon gyorsan ment, ezen a napon képtelenség volt bármit kezdeni vele. Nemhogy megelőzni nem lehetett, a ritmusát felvenni sem. Ő is azt mondja, tudta, hogy gyorsabb, s a maga hasznára fordította ezt az erőt…

Kellett is, hiszen így a szinte behozhatatlan hátránya Di Meglióval szemben 39 pontosra csökkent, Corsi pedig már csak 11 pontra van. És maradt még öt verseny a felzárkózásra…