Aranyat érő bal

A kis brazil – a futballtörténelem egyik legkiválóbb balhátvédje, világbajnok (2002), háromszoros Bajn o kok Ligája-győztes, kétszeres Világkupa-birtokos, négyszeres spanyol bajnok – végre felért a csúcsra, még ha „csak” egy apró megszorítással is: a 29 éven felüli labdarúgók között.

„Körülnézek itt, a Grimaldi Forum előtt a tengerparton, a Bajnokok sétányán, és eláll a szavam. Micsoda futballisták hagyták itt a lábnyomukat Ronaldótól Roberto Baggióig. És most itt ül tőlem néhány lépésnyire egykori klubtársam, Zinedine Zidane, akit nyugodtan nevezhetek tanítómesteremnek, hiszen rengeteget tanultam tőle a Real Madridban eltöltött közös évek alatt” – mondta a meghatottságtól már-már elcsukló hangon még délutáni, szabadtéri „szűzbeszédében” a török Fenerbahce brazil csillaga, miután átvette II. Albert hercegtől a díjat a Grimaldi Forum karzatán tomboló rajongók tapsvihara közepette. Majd egy rövid időre az újságíróké volr a zseniális balbekk, aki a Nemzeti Sport kérdéseire is válaszolt.

Kit tekint utódjának a maiak közül, ki lehet az „új Roby Carlos”?

Marcelo. Még csak húszéves, szinte gyerek, de minden adottsága megvan, beleértve a nagy lövőerőt is, hogy a nyomdokaimba lépjen. De említhetném Klébert a Santosból vagy Maicont az Internazionaléból, aki mindkét oldalon képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani.

Már elnézést, de nem azt kértük, hogy a legjobb brazil balhátvédeket sorolja fel…

Nem a legjobb brazilokat, hanem a világ legjobbjait soroltam fel. Nem tehetek róla, ha a két kategória egybeesik.

Mit szól ehhez az estéhez?

Fantasztikus! Itt van Zizou, és itt van Luisito Suárez, akivel évek óta nem találkoztam.

Ő miért olyan fontos az ön számára?

Nem tudják? Neki köszönhetem, hogy elindult az európai karrierem. 1995-ben az Internazionalénál dolgozott, ő volt a technikai igazgató, ő intézte az átigazolásokat, a játékosok szerződtetését. Akkor már nagyon hajtott rám a Middlesbrough, de Luisito Milánóba csábított a Palmeirastól. Igaz, csak egy évet töltöttem a San Siróban, de ott felfigyelt rám a Real Madrid, s attól kezdve sínen voltam.

Mostanában ismét spanyol szakemberrel érhet el sikereket…

Nem lesz könnyű, ha a Bajnokok Ligájára gondolnak.

Mi másra gondolnánk? Luis Aragonésszal alighanem a legrangosabb európai sorozatban is messze akarnak jutni.

Az a baj – illetve nem is baj –, hogy a török szurkoló csak szélsőségekben képes gondolkodni, és mindjárt a Bajnokok Ligája megnyerésére számít. Előbb azonban nyerjük csak meg a török bajnokságot, amely legutóbb kicsúszott a kezünkből! A bajnoki hajrában sérült voltam, talán ha tudok segíteni…

A Golden Foot-díjat mennyire tekinti fontos állomásnak pályafutásában?

Nagyon is annak tekintem! Főleg azután, hogy 2003-ban és 2007-ben is alig maradtam le az elsőségről. Ha meggondolom, hogy olyan legendák voltak az idén a vetélytársaim, mint egykori klubtársaim, Raúl, Luís Figo és David Beckham, továbbá David Trezeguet, Francesco Totti, Gianluigi Buffon, mérhetetlenül büszkének kell lennem a győzelmemre. Persze sejtem, mi a titok.

Mi?

Az, hogy a szurkolók szavaztak, s nem önök, újságírók…

Ami azt illeti, meggyőzőbb nem is lehetett volna a fölénye: a 105 589 szavazatból 38 384 esett önre, s csak 18 150 Buffonra, a Juventus kapusára.

Mindig is igyekeztem kiszolgálni a szurkolókat, tulajdonképpen nekik játszottam. Meglehet, ez brazil sajátosság.

Meddig számíthatnak még a szurkolók arra, hogy kiszolgálja őket? Nem mintha sürgetnénk, hiszen harmincöt évéből tízet nyugodtan letagadhatna.

Az ízületeim mást mondanak. De tény, hogy tavaly két évre írtam alá, plusz további egy idényre van opcióm, s ha jó erőben érzem magam, talán még utána is folytatom. Tudják, nemcsak a közönség miatt futballozom, hanem elsősorban azért, mert imádom a játékot.