Hit, remény, szeretet

Vajon elvárható-e egy, a magát a szakmájában sokra tartó ifjútól, hogy akkor ne hibázzon, amikor a cégének és neki egyaránt roppant fontos? A kérdés költői, a válasz nem lehet más: igen.

Ehhez képest Huszti Szabolcs mindkét ziccerét elhibázta szombat este, a dánok elleni meccs első félidejében. A világbajnoki selejtezők első, a folytatás hangulatát igencsak befolyásoló mérkőzésén, amelyet megelőzően a bátorságról, az összpontosításról, a teljes tudás bevetéséről esett a legtöbb szó.

„Szentül hiszek a győzelemben!” – jelentette ki éppen Huszti Szabolcs három nappal a magyar–dán előtt, megfejelve azzal, hogy „...engem csak az izgat, hogy játszhassak abban a válogatottban, amelyik három pontot szerez Dánia ellen”. Meg Torghelle Sándor. Aki alighogy beállt máris gólt lőhetett – volna. Tőle is érdemes idézni, például azt, hogy „...nem elég a lelkesedés és az optimizmus, ha nem párosul jó játékkal, valamint némi szerencsével is”.

Tehát hit a győzelemben, győztes válogatott, jó játék az ígéretek oldalán (a szerencse nem várható el), a teljesítésén pedig a lehetőségek mellett elsuhanó produkció. Pedig – kell-e mondani – akkor illik lecsapni a legparányibb esélyre is, amikor igazán fontos a végeredmény.

Mert győzelem esetén ugyan kit érdekel(ne), hogy a lazán egy négyzetméternyi körzetben háromszögezgető játékosok fél perc alatt háromszor veszítették el a labdát; hogy az ellenfél helyzet nélkül is kapufáig jutott; hogy leginkább hátulról rúgtak oda a futballisták; hogy a kapitány segítője, az ellenfél tisztelete jegyében, nyilatkozatában nemes egyszerűséggel „leügyetlenezi” a Milanban is megforduló, most valóban nem remeklő Aston Villa-játékost, Martin Laursent.

Mindez nem (vagy csak kevéssé) számít – ha nyer a csapat. De, nem nyert. Pedig nem volt rosszabb, mint a dán, más kérdés, hogy a dánok rosszak voltak. Szerdán a svédek következnek, addig pedig jöhetnek megint az újabb nyilatkozatok a hitről, a reményről, a szeretetről, amely isteni erények Pál apostol korinthusbeliekhez írt levelében például igencsak a helyükön vannak, ám a futball nem erre épül. Ezt a játékot ugyanis – az igazi profik tudják – gólra játsszák. Istenem, már mióta…