Hazai gólok mellett idegenbeli helyzetek

A Szombathelyi Haladás törté nete során először 72 évvel ezelőtt, 1936-ban jutott fel a Nemzeti Bajnokságba, ám egy esztendő múltán már búcsúzott is a legjobbak mezőnyétől. Az osztályváltás (feljutás) 2008-ban is sikerült, és bár 24 forduló még hátravan a versengésből, az már most valószínűsíthető: a Csertői Aurél edzette Hali nem esik az elődök hibájába.

Hogy elhamarkodott lenne ez a vélemény?

Aligha. Az őszi idény eddigi szakasza már sejtetni engedi az erőviszonyokat, és bár nagy feltámadások valószínűleg éppúgy lesznek, mint látványos összezuhanások, a jelenlegi Haladás van annyira erős, hogy ne legyenek kiesési gondjai. Ezzel tisztában van az együttes trénere, Csertői Aurél is, aki még véletlenül sem jelentené ki, hogy a szombathelyi gárda a közvetlen élmezőnyben is végezhet.

„Továbbra is az a célunk, ami a bajnokság kezdete előtt volt: erős középcsapatot akarunk építeni – fogalmazott a Loki elleni rangadót a harmadik helyről váró Hali szakvezetője. – Hibát követ el, aki hat mérkőzés után arra következtet, egyik vagy másik gárda mire lehet képes a bajnokságban. Minden csapat életében vannak jó és kevésbé jó periódusok, csak azért, mert valaki elkapja a rajtot, még nincs garancia mondjuk a dobogós helyezésre. Az eddig lejátszott meccsek azt mutatják, senkit sem lehet lebecsülni, ezért ha túl tudjuk teljesíteni előzetes célunkat, az bravúr lenne a javából.”

Meglehet, az említett bravúr sikerül. Ha valaki nem tudná, az újonc valamennyi hazai fellépésén begyűjtötte a három pontot (a Győrt 2–1-re, a Nyíregyházát 3–0-ra, a Siófokot 5–0-ra és a Vasast 1–0-ra legyőzve), és bár idegenbeli találkozóit elveszítette (a Fehérvár és az Újpest ellen egyaránt 1–0-ra), játékával akkor sem okozott csalódást. Sőt... A Sóstói Stadionban és a Megyeri úton is reális esélye volt a győzelemre, az már más kérdés, hogy a kínálkozó lehetőségeivel nem tudott élni.

„A futball ilyen: amikor jól játszottunk, vesztesen hagytuk el a pályát, amikor kevésbé ment, sikerült nyernünk – folytatta Csertői Aurél. – Hazai környezetben hibátlanok vagyunk, idegenben ugyanakkor még nincs pontunk, mégsem mondanám, hogy a Haladás kétarcú csapat. Nagyon bosszantó, amikor a jó teljesítmény nem párosul eredményességgel, azonban van mire építkeznünk. A tartásunk a Fehérvár és az Újpest otthonában is megvolt, ráadásul a helyzetkialakítás sem okozott problémát. Az már más lapra tartozik, hogy az igazán jó csapat ennyi lehetőségből megnyeri aktuális párharcát. A játék minden elemében előre kell lépnünk, ha pénteken pontot akarunk szerezni a DVSC ellen. Ellenfelünk nem véletlenül áll a táblázat élén, valamennyi labdarúgónknak erején felül kell teljesítenie a siker érdekében. És nem lehet kizárni, hogy még ez is kevés lesz.”

Hogy a Debrecen az első helyről várja a hetedik fordulót, abban semmi meglepő nincs, arra azonban előzetesen kevesen számítottak, hogy a Loki Haladás elleni fellépése kiérdemli majd a rangadó jelzőt. A szombathelyi együttes eddigi remeklésében nem kis szerepe van a jól sikerült átigazolásoknak, no és annak, hogy a szakmai stáb nyugodtan alapozhat a rutinos futballisták teljesítményére. A 38 esztendős Kuttor Attila a védelem vezére, Molnár Balázs a középpályássort, Kenesei Krisztián a támadókat fogja össze, társaik pedig (legalábbis eddig) fel tudtak nőni a feladathoz. Egyébként ha a Haladás nyerni tud a még veretlen DVSC ellen, átveszi a vezetést a táblázaton.

„Ne szaladjunk ennyire előre! – reagált a felvetésre Csertői Aurél. – Az újságírók, statisztikusok feladata a számolgatás, nekünk viszont a mutatott játék a fontos. De nem bánnám, ha hétfőn azzal keresne, milyen érzés a bajnokság éléről várni a folytatást…”