Keresd a nőt!

Amikor Valentyina Tyereskova a Vosztok–6 fedélzetén a világűr felé vette az irányt, és Budapesten ünnepi pillanatok közepette átadták az első gyalogos-átkelőhelyet, Turán is történt valami.

Tizenötmillió forint csak az NB III-ra elég

A korabeli feljegyzések nem őrizték meg pontosan az eseményt, de az biztos, hogy 1963ban a picinyke településen feltört egy hőforrás. Talán egy helybeli szaki csapott nagyobbat a kelleténél a csákánnyal, de az is lehet, hogy a Teremtő ajándékozta meg a turaiakat a föld kincsével. Akkor úgy tűnt, hogy a falucska pillanatok alatt turistaközponttá válik, hogy külföldön is emlegetik majd a nevét gyógyító erejű vizéről. Nem így történt, alighanem Pató Pál elvtársat bízták meg a csodanedű kitermelésével, mert nem történt semmi.

Azóta negyvenöt év telt el.

A hőforrás most is ott bugyog, bugyborékol csendesen, kihasználatlanul.

Így aztán Horák Máriának koldulnia kell. Persze nem vajas kenyérre, töpörtyűre kéri a pénzt, hanem a helyi futballcsapat számára, amelyet csak a helyi önkormányzat támogat. Horák Mária nem szívbajos, bekopog bárkihez, ha a helyzet úgy hozza, levelet ír vagy e-mailt küldözget vadidegen embereknek, cégeknek, vállalatoknak, hogy segítsék, támogassák a turai futballcsapatot.

Válaszra sem méltatják.

Így aztán marad az önerő: helyi vállalkozók dobják össze a pénzt, zsebből teszik ki az asztalra a lóvét, hogy jusson szerelésre, autóbuszra, ilyenolyan kiadásra. A harmadosztályú turai csapat nagyjából évi tizenötmillió forintból gazdálkodik, Horák Mária megmagyarázhatatlan lelkesedésének köszönhetően.

Mit keres egy nő a magyar futballban?

Mi motiválja, hogy már tizenhárom esztendeje ott üljön a csapat edzésein, figyelje, ahogy a fiúk a letámadást gyakorolják, és lesse, ahogy a szabadrúgás-variációkat sulykolják? Ott van minden meccsen, otthon és idegenben.

A turai pálya igazi falusi sporttelep, az egyik oldalon egy karalábét, répát, paradicsomot termesztő háztáji gazdaságból élő családdal (érdekes statisztika lenne, hányszor landolt a kutyaóljuk közelében egy-egy rossz felszabadítás...), a másik oldalon pedig egy mesebeli építménnyel, a Schossberger-kastéllyal – aki látta, sohasem felejti el az épületet, amely természetesen kihasználatlanul, üresen áll. A gyep tűrhető, erről az itt Magyar Kupa-meccsen fellépő Honvéd futballistái is mesélhetnének. A Tura jelenleg az NB III Mátra-csoportjában szerepel, és jó esélye van a feljutásra is. De Turán aligha lesz NB II-es csapat. Nem vállalnák, mert nincs pénz. Négy éve egyszer már feljuthattak volna, akkor Aczél Zoltán edzősködött itt, és hiába nyerték meg az osztályozót is – pénz híján visszaléptek. Horák Mária sokat töprengett akkoriban, úgy volt vele, ha kell, elmegy Roman Abramovicshoz is, hogy pénzt szerezzen, de nem sikerült.

Történt lopás, vagy nem történt lopás?

A lelkesedése persze nem tört meg, talán csak most, néhány napja.

Most, amikor „tolvajbandának” titulálták a csapatát.

Történt, hogy a másfél héttel ezelőtti bajnokin a Balmazújvárost fogadták. Vasárnap volt, forró, meleg vasárnap, a turaiak remekül futballozva 3–1gyel vonultak a szünetre. Ám a meccset nem folytatták, a vendégek jelezték, hogy a találkozó alatt kirámolták az öltözőjüket, elvittek mobiltelefonokat, ruhákat, sőt még az alsógatyájukat is. Különös, perverz alak lehetett, aki ezt tette. Horák Mária azonnal intézkedett, rendőrt hívott, lezáratta a kapukat, ám sem a tolvaj, sem az állítólagosan eltűnt cucc nem került elő. Azóta telefonon fenyegetik, interneten mocskolják őt és csapatát. Rendre azt kérdezik tőlük: „Van eladó mobilotok...?” A vezetőség azóta is vizsgálja az ügyet, a meccset pedig újra kell játszani – 0–0-ról... Egy férfi ilyenkor az asztalra csapna, vagy orrba vágná a mocskolódót.

A turai elnöknő is harcol, mondja a magáét, hogy nem lehetett itt rablás, hiszen csak a balmazújvárosiaknak volt kulcsuk a saját öltözőjükhöz, és a rendőrség semmiféle külsérelmi nyomot nem talált az ajtón. Meg aztán – teszi hozzá – öt perc alatt hogyan lehet ellopni huszonakárhány telefont, inget, nadrágot, alsógatyát, és eltűnni, köddé válni a lopott holmival teli zsákkal. Kemény asszony. Ahogy beszél, minden rezdülésén látszik, hogy az eltelt tizenhárom esztendő megérintette, a pénz utáni hajsza, a magyar futballt körülvevő gondok, zűrzavarok nyomot hagytak a lelkében. De esze ágában sincs abbahagyni, úgy szereti a futballt, hogy azt semmilyen botrány vagy megaláztatás sem törölheti ki belőle.

Sokkal több boldog, mint keserű emlék

„Apám óriási Fradi-szurkoló volt – mondja Horák Mária –, és engem is vitt magával a Népstadionba, a kettős meccsekre, aztán persze később az Üllői útra is. Gyereklányként megfogott a futball hangulata. Lehet, hogy génhibás vagyok, máshogy gondolkodtam, de már nem tudok és nem is akarok meglenni a labdarúgás nélkül. Annak idején kézilabdáztam a helyi csapatban, így kerültem be előbb az elnökségbe, majd megválasztottak elnöknek. Ha hiszi, ha nem, sokkal több boldog pillanatom volt, mint keserű emlékem. Amikor Aczél Zoltán edzősködése idején bajnokok lettünk, úgy sírtam a boldogságtól, mint egy kisgyerek. Ugráltam a játékosokkal együtt, hogy aztán szembesüljek azzal, milyen szegények vagyunk, és nincs pénzem a továbblépésre. Ha most újra bajnokok leszünk, mert ebben a csapatban ez benne van, megint vissza kellene lépnünk, mert képtelen lennék összeszedni negyvenmillió forintot. Pedig próbálkozom mindennel, megkeresek én mindenkit, idegent, ismerőst, az ország legtávolabbi szögletében élő vállalkozót is, csak segítsen. De nem jön pénz, mi itt néhányan a saját zsebünkből áldozunk a klubra. De nem bánom, amíg van, én is adok. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Most például kórházba került a gondnok, segítettem mosni, vasalni a szerelést, ha a szituáció úgy hozza, zsíros kenyeret kenek a fiúknak. Csak ezt a lopásügyet tudnám felejteni. Bevallom, most először fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom, engem ne fenyegessenek, ne mocskoljanak, itt senki sem lopott. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a helybéliek hogyan fogadják majd az újrajátszáskor a balmazújvárosiakat. Forró hangulatú meccs lesz, az biztos. De látja, nem adom fel...”

Ha az eltelt negyvenöt esztendőben valaki észrevette volna a turai hőforrást, most egészen másról szólhatna ez a cikk. Arról, hogy Horák Mária az ország egyik legirigyeltebb klubját irányítja. De ez a történet Magyarországon játszódik...