Tapsoltak a svédek, ünnepelték középszerű, de győztes válogatottjukat. Eközben itthon néhányan alighanem fejszét ragadtak, és fenyegetően elindultak a televízió felé. Felesleges. Már nincs helye az indulatnak, a dühnek, az elkeseredettségnek. A helyünkön vagyunk. Senkinek eszébe ne jusson szidni, kritizálni a magyar válogatottat, sem a kapitányát, Erwin Koemant.
Szerda este a nemzeti csapat győzni akart, s mindent megtett azért, hogy hosszú-hosszú idő után ismét sikerüljön a bravúr. A magyar válogatottnak helyzetei voltak, időnként szemre is tetszetősen játszott, olykor jobban futballozott ellenfelénél – de újra vereséget szenvedett. Tegyük el a baltát, hagyjuk békén a tévét, és legfőképpen felejtsük el álmainkat. Hagyjuk, hadd mondja a soros kapitány a kötelező szöveget, hogy majd vele, az ő irányításával sikerül kijutni Eb-re, vb-re, bárhova. A világelitbe. Felejtsük el mindezt. A magyar válogatott Stockholmban csaknem a maximumot hozta ki magából. Erre volt elég.
A svédek sem sokkal jobbak, mint a Budapesten látott dánok, kis szerencsével őket is legyőzhettük volna, és most lehetne akár hat pontunk is. Ehelyett egy van. Ne számolgassunk, ne variáljunk, ne álmodozzunk – ez a legfontosabb. Egyet viszont ne felejtsünk el, a becsületünk, a tartásunk, a tisztességünk talán fontosabb, mint az eredményességünk. Stockholmban olyan plakáttal hirdették a szerdai világbajnoki selejtezőt, amelyen Magyarországot egy piros-fehér-zöld színű trágyás, sáros gumicsizma jelképezte – azonban ez a svédek arcpirító tudatlansága, szégyene, hiszen ők így az egyetemes labdarúgást alázták meg, amelyhez Magyarország oly sokat tett hozzá (hogy mást ne mondjunk, az északiakat magyar edzők tanították meg futballozni).
Nem ez az első ilyen megaláztatás, manapság nincs jó hírünk, amiről a futballszakmánk azért mindenképpen tehet. Azok az edzők, akik huszonakárhány éve gyenge, közepes minőségű játékosokat nevelnek, s akik ebből a kudarcot kudarcra halmozó sikertelen sportágból is remekül élnek. Felesleges az indulat. Senki se bántsa a futballistákat és Erwin Koeman szövetségi kapitányt. Ők csak áldozatok...