Csalódott bajnok

Húszmillió forint. Eredetileg ennyi járna, és úgy tűnik, több nem a pekingi olimpián egyéniben aranyérmet szerző magyar versenyzőnek. Esetünkben Vajda Attilának, aki az egyetlen magyar egyéni bajnok volt a kínai fővárosban – ahol már a versenyek ideje alatt elkezdtek repkedni a milliók…

Az olimpiai egyik legmeghatóbb produkciójával bronzérmet szerző Kozmann György, Kiss Tamás kenu páros hőstette láttán Gyenesei István, az Önkormányzati Minisztérium első embere javasolta, hogy a duó az aranyérmeseket megillető 16 millió forintos jutalmazásban részesüljön. Nem sokkal később a harmadik olimpiai bajnoki címét szerző vízilabdacsapat tagjainak 20 millió forintot szavaztak meg, s a Magyar Kajakkenu Szövetség 19 millió forintos extrakerettel gazdagodott, amellyel Kozmannék, Kovácsék és az ő felkészülésükben ténykedő edzők munkáját jutalmazták. Megnyílt az állami kaszsza, s méltó módon pluszpénzekhez jutottak pekingi hőseink. Egyvalakiről azonban megfeledkeztek.

Vajda Attiláról. És ezt lassan egy hónappal az olimpia záróünnepsége után nehezményezi is a szegediek olimpiai bajnoka.

„Nem sajnálom a többiektől a pénzt, amelyet kaptak. Sőt nagyon is megilleti őket az extrajutalom, azonban úgy érzem, míg az ő sikerüket kiemelték, engem egyben le is értékeltek – mondta Vajda Attila. – A törvények értelmében az eredetileg meghatározott legmagasabb összeghez fel lehet emelni pénzeket, ám a maximális húszmillió forintnál többet nem lehet adni. Ezzel kapcsolatban már feltettem kérdéseimet Gyenesei István miniszter úrnak és Baráth Etelének, a szövetség elnökének is. A miniszter úrtól érdemi választ nem kaptam, míg elnökünk ígéretet tett arra, hogy igyekszik orvosolni a helyzetet. Lehet, hogy soknak tűnik ez a húszmillió forint, de ha figyelembe vesszük, hogy másfél évtizedet dolgoztam érte, talán nem is olyan nagy tétel. Sőt ha az elmúlt tizenöt év anyagi áldozatait nézem, azt is megkockáztatom, hogy mínuszban vagyok. Félre ne értsék, nem vagyok pénzéhes, csak nem értek egyet azzal, hogy szubjektíven ítélik meg, ki menynyit ér. Én voltam az egyedüli egyéni aranyérmes, és az elégedettség mellett kissé keserű a szám íze. Hogy miért mondtam el mindezt? Nem hiszem, hogy bármit is változtatnak a szavaim a helyzeten, de legalább tudják meg az érintettek, hogy nem esett jól az eljárás.”