Palacsintában is bajnok

Győzködnie kellett Kiss Lászlónak, hogy eljöjjön?Győzködnie kellett Kiss Lászlónak, hogy eljöjjön?

Erre nem volt szükség – felelte Egerszegi Krisztina. – Való igaz, hogy nemigen jelenek meg az ünnepségeken, versenyeken is ritkán láthatnak az emberek, ám Laci bácsi felkérésére nem mondhattam nemet.

Tartják a kapcsolatot?

Napi kapcsolatban ugyan nem vagyunk, de azért rendszeresen beszélünk. Akárcsak Darnyi Tamással. A korábbi csapatból Lakos Gyöngyvérrel találkozom leggyakrabban.

És a maiak? Egyáltalán figyeli őket? Mennyire naprakész a hazai úszósportból?

Azért nem tudnának eladni! Természetesen képben vagyok – tegyük hozzá, nagyjából. Szerintem az úszók kifejezetten jól szerepeltek az olimpián, a három érem és a másik három pontszerző hely kifejezetten jónak mondható. Egyébként sem értek egyet azokkal, akik szerint a magyar csapat leszerepelt Pekingben. Azok, akik ezt mondják, biztosan nem tudják, hogy egy-egy pontszerzés mögött mekkora munka van, milyen kevésen múlha, hogy valaki a legjobbak közé kerül, vagy ha picivel is, de kiszorul az élmezőnyből. Úgyhogy azt mondom, nagyon is becsüljük meg a mostani olimpiai szereplést.

Eszerint figyelemmel kísérte az olimpiát.

Az első héten mindennap hajnalban keltem. Ebből kitalálhatja, hogy bizony minden úszószámot végigszurkoltam. Más sportágakból leginkább a magyar érdekeltségeket figyeltem.

Mit szól ahhoz, hogy lehet, hogy két év múlva Budapest újabb Európabajnokságot rendezhet?

Nagyon örülök neki. Az én pályafutásomból ez kimaradt, de egyáltalán nem kesergek emiatt. Igazán nem is tudom, mennyit adhat egy sportolónak, hogy hazai közönség előtt versenyezhet, mert bizony jócskán van arra is példa a múltból, hogy ez nem szárnyakat ad, hanem éppen ellenkezőleg, bénítólag hat.

Évek óta otthon van, és neveli a gyermekeit, akik közül Bálint már iskolás…

… é s szeptembertől már a kisebbik fiam, Barnus is, Bálint pedig a második osztályt kezdi. És valóban: otthon vagyok velük. Délben hozom el őket az iskolából, Zille lányomat pedig az óvodából, után pedig tanulunk, játszunk délutánonként.

Személyes példa, lehet, hogy önöknél is így történt: Zille nem irigykedett, hogy a nagyok iskolatáskát kaptak, nem mondogatta, hogy ő is iskolába akar járni?

Ez pontosan így történt – nevette el magát az olimpiai bajnok. – De jó tudni, hogy ez másoknál is így zajlik. Természetesen Zille is szeretett volna táskát, már ki is nézte magának a boltban, ám mondtam neki, hogy erre bizony még két évet várnia kell.

Említette, hogy tanulnak délutánonként. Mindig van elég türelme ehhez?

Én komolyan veszem, hogy aki gyermeket szül, annak fel is kell nevelnie őt. Főállású anya vagyok, a gyerekek igénylik is, hogy otthon legyek velük. Amikor Bálint megszületett, nem is volt kérdés, hogy ez így történik.

Terelgetik őket a sport irányába is?

Persze! De ez nem jelenti azt, hogy szeretném, hogy élsportolók legyenek.

Netán le is beszélné őket erről?

Ezt azért nem mondtam. Mindennek két oldala van, így annak is, ha valaki versenyszerűen sportol. Hiszen a lemondás csak az egyik oldal… Ám ez a kérdés egyelőre még nincs napirenden. A gyerekek úsznak, Barnus fiam nagyon érdeklődik a kajak-kenu iránt, ám szerintem ehhez a sportághoz még túl fiatal. Tanuljanak meg jól úszni, ez nagyon fontos, aztán majd ők döntenek a hogyan továbbról.

Amikor a két fiú az iskolában, Zille pedig az óvodában van, mit csinál? Igazi háziasszonyként képzeljük el önt?

Bizony, bizony! Már délben hazahozom mindhármukat, hiszen otthon ebédelnek. Ez az évek során így alakult, talán azért, mert Bálint fiam meglehetősen válogatós, így aztán hiába fizetném be őt a menzára, otthon úgyis kiadós ebéddel indítaná a délutánt.

Kitől tanult meg főzni? Vagy az évek során egyedül sajátította el ezt a tudományt?

Most megint visszakanyarodnék a szüléshez, hiszen aki gyermeket vállal, előbb-utóbb főzni is fog. Nem állítom, hogy az én gyerekeim sohasem esznek gyorséttermi ételeket, és hogy nem csúszik be egy-egy csoki vagy más édesség, ám azért leginkább az én főztömet eszik. És hogy kitől tanultam meg főzni? Már gyerekkoromban folyamatosan leskelődtem a konyhában, anyukám volt a tanítómesterem. Az évek során pedig egyre gyakorlottabbá váltam.

És mi kerül a leggyakrabban az asztalra?

Palacsinta, palacsinta, palacsinta – három gyerek mellett ez nem is lehet kérdés!