Szereti a holland stílust

Holland módszerekkel készíti fel a gyirmóti labdarúgókat?Holland módszerekkel készíti fel a gyirmóti labdarúgókat?

Természetesen – válaszolta kapásból Kiprich József, aki hajdanán a Feyenoord magyar válogatott játékosaként szerzett magának hírnevet, akiért Hollandiában a mai napig rajonganak és aki manapság a Gyirmót csapatával vezeti az NB II Nyugati csoportját.

A magyar közeget meg kell szokni

A kérdés csak félig volt komoly, de úgy tűnik, nagyon is komolyan válaszolt...

Miért csodálkozik ezen?! Az UEFA-licences edzőképzés során ugyanazt tanuljuk, mint a holland kollégák. Ráadásul hét évet éltem Hollandiában, mondhatom, egész jól ment a játék a Feyenoordban, s rengeteget tanultam ott. Így mi sem természetesebb, mint hogy átadom tapasztalataimat a játékosaimnak. Ezért válaszoltam, hogy holland módszerekkel dolgozom.

ehát azt akarja mondani, hogy az UEFA-tanfolyamot végzett magyar szakemberek hasonló tudásúak, mint mondjuk holland kollégáik?

Igen. Pontosan így van.

Akkor miért van szükség hazánkban külföldi szakemberekre? Mondjuk – hogy a jelen helyzetet nézzük – hollandokra.

Látja, ezt én sem tudom. Meggyőződésem, hogy a válogatottat vagy valamelyik utánpótlás-korosztályt hazai szakemberek is irányíthatnák.

Ismeri a most kinevezett utánpótlás-igazgatót, Wilco van Buurent?

Hallottam már a nevét, de arról, hogy milyen szakember, fogalmam sincs.

Képes lehet megtanítani jól futballozni a tehetséges magyar gyerekeket?

Nem lesz könnyű dolga. Egészen más közegbe került, mint amilyet ő megszokott. Nem kis időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megismerje az itteni szokásokat, s felmérje tehetségeinket. Még most is foglalkoztat, miért nem lehetett szövetségi edzői szinten tovább foglalkoztatni Róth Antalt, akit remek szakembernek tartok, s aki szép eredményeket ért el az utánpótlásban.

Miért nem mondta el ezt Erwin Koemannak?

Mikor mondtam volna?

Hát csak találkozott vele azóta, amióta szövetségi kapitány lett!

Egyszer sem beszéltünk egymással.

Azért ez tényleg furcsa. Magyarországon dolgozik egy holland szakember, aki pontosan tudja, hogy itt van a közelében Kiprich József, a Feyenoord egykori sztárja, aki nem esztergálásból él, hanem edzősködésből, így mi sem lenne természetesebb, mint hogy alaposan kikérdezi mindenről.

Ehhez képest nem keresett. Pedig boldogan beszélgettem volna vele, jó lett volna kicsit nosztalgiázni is, de ennél fontosabb, hogy elmondtam volna neki a tapasztalataimat. Azt ne várja el tőlem senki, hogy majd én felkerekedem, és mosolyogva bekopogok Erwin Koemanhoz, hogy jöttem tanácsokat osztogatni.

És arról mi a véleménye, hogy a szintúgy Hollandiából érkező Jámbor László irányítja a magyar utánpótlásfutballt?

Róla nem tudok rosszat mondani, és nem is szeretnék. Kitűnő szakembernek tartom, amit az Ajaxnál csinált, az előtt le a kalappal. Az ő felkészültsége sokat segíthet a magyar futballon.

Mondhatjuk azt, hogy ön lelkesen fogadja, hogy Magyarországon uralkodóvá válhat a holland stílus?

Amikor arról hallok, hogy nem kell Róth Antal, vagy éppen arról olvasok, hogy nem vállal szerepet Sisa Tibor, akkor nem könnyű lelkesedni.

De tudja, mit mondok? Nekem mindegy, hogy hollandok, vagy feröeri edzők oktatnak bennünket, csak lépjünk már előre húsz helyet.

A háttér Gyirmóton már ma is első osztályú

Ön a magyar futball szintjén nagyot alkothat, s nagyot léphet, ha a bajnokság végéig az NB II Nyugati csoportjának első helyén tartaná a Gyirmótot. Apropó, fel akarnak jutni?

Miért ne akarnánk?! Ha egyszer megvan a háttér az első osztályhoz, ráadásul a csapat megnyeri a bajnokságot, akkor élni kell a lehetőséggel.

No de az ETO árnyékában életképes lehet egy másik győri csapat az NB I-ben?

Ha a csapatot megfelelően menedzselik, tisztességesen irányítják és kellően megerősítik, mindenképpen. Márpedig Gyirmóton ez a helyzet. Sőt a helyzet már most is olyan, mintha az NB I-ben dolgoznék. A sporttelepünk kifogástalan, van műfüves pályánk is, a játékosok percre pontosan megkapják a fizetésüket, a keretünk pedig erős. S azt is megkockáztatom, a Gyirmót az NB I-ben a tizedik hely körül végezne.

Székesfehérváron a MÁV Előre, Pécsett a PVSK tett villámlátogatást a legjobbak között, de hoszszú távon egyik klub sem konkurálhatott a Videotonnal és a PMFC-vel. Győrött most nagyon beindult az ETO, impozáns stadion épült, a zöldek még bajnokok is lehetnek.

És? Nekünk saját szurkolóink vannak.

Nem baj, ha a játékos megtanul dolgozni

Megnéztem a meccsstatisztikákat, rendszerint ötszázan vannak...

Ha feljutunk, meggyőződésem, megtelik a kétezerötszáz nézőt befogadó lelátó.

Persze értem, hogy mire akar kilyukadni, bizonyára az lenne a magyar labdarúgás érdeke, ha Szegednek vagy Pécsnek lenne NB I-es csapata, már csak a tradíciók miatt is. De a világ változik, s ha van egy üzletember, mint az Alcufer tulajdonosa, Horváth Ernő, aki megszállottan szereti a futballt, ráadásul rengeteg pénzt áldoz rá, akkor ott lehet első osztályú klub, ahol ilyen tulajdonos felbukkan.

Biztos van, aki nem tudja, honnan is indult, és hol tart most a Gyirmót...

A csapat a megyei bajnokságból küzdötte fel magát, és most óriási lehetőség előtt áll. Eddig jól menetelünk, legnagyobb riválisaink közül legyőztük a Pécset és idegenben a Felcsútot is, és ezen a hétvégén jön a Pápa.

Ez pedig presztízsmeccs az ön számára: még mindig bántja, hogy idő előtt elköszöntek öntől Pápán?

Az bánt, hogy Pápának volt egy erős, feljutásra esélyes csapata. Azt a gárdát remek közösségi szellem jellemezte, és én szívesen dolgoztam ott. Ezért sajnálom, hogy abba kellett hagyni a munkát, talán azóta már újra az NB I-ben szerepelne a csapat. De ez már a múlt, és most, remélem, legyőzzük.

Hány profi játékossal dolgozik?

Huszonhét futballistánk van, hat ifista, a többit profinak is nevezhetjük. Persze néhányan dolgoznak. Az Alcufer állást ajánlott, és voltak, akik elfogadták. Ezek a játékosok irodában tevékenykednek, s délután jönnek edzésre. Ez így van rendjén. A magyar futball második vonala ma itt tart, és ez talán nem is olyan nagy baj, mert így újra lesz becsülete a magyar labdarúgásnak – pontosabban a futballban végezhető munkának.