A kevesebbet hibázó csapat nyert a végén

Mint egy csapatnyi manó, úgy ücsörögtek az egriek a lelátó sarkában meccsnyi idővel a rangadó előtt. Minden pólóson köpeny, a kapucni felhúzva, így hallgatták a már ekkor „normál” hőfokon égő Gerendás György eligazítását. Akadt persze, aki közben lopva a vízben dúló serdülőderbit vizslatta, de aztán őket hirtelenjében kiparancsolták a vízből, és a nagyok vették birtokba a medencét. Leszámítva a három olimpiai bajnokot, aki sérülése, műtétje, kezelése miatt még nem játszott. Biros Péter, Szécsi Zoltán, illetve Varga Dániel is részese volt azonban a közönség üdvrivalgásának a kezdés előtt, amikor felolvasták a két egyesület Pekingben győztes tagjainak névsorát. Amelyben természetesen benne volt Kis Gábor, a tavasszal még a ZF-Eger, most viszont már a TEVA-VasasPlaket sapkájában játszó center, akinek 23 másodperc kellett ahhoz, hogy megszerezze első piros-kék gólját a Komjádiban. Hozzájárult ehhez persze az is, hogy legelső támadásából emberelőnybe került a bajnok. Aztán kétgólosba, mert Bárány Attila szabaddobásgólját nem adták meg, ellenben Hosnyánszky Norbert is berámolta második Vasas-korszakának első otthon szerzett bombáját. Ám sütött a fiúkról, hogy október elején járunk, sokasodtak a kontrák, a blokkba, kapufára, kapusba püfölt lövések.

Második nekifutásra sem lettek pontosabbak a felek, volt, aki átúszott a labda felett, kiejtette a kezéből, vagy paszszát lehalászták a levegőből. Közben azért Varga II Zsolt – ő fordított utat járt be, mint Kis Gábor – és Vörös Viktor is lőtt egyet-egyet, úgyhogy a különbség nem változott. Meg a hangulat sem. A Vasas-tábor néha rázendített a többiekkel ellentétben máris jó formában lévő Nagy Viktor nevét skandálva, míg az Eger néhány fővárosba kiránduló szurkolója a második meg nem adott gól miatt érzett csalódottságának adott hangot, amúgy csendben szemlélődött.

A bőséggel osztott fórokból a fővárosiak újra megléptek kettővel, majd kimerítő és nem túl szórakoztató úszóverseny következett, amelyet Varga Dénes zárt le megúszásával, és már három volt közte, főleg mert az Eger igen pazarlóan bánt előnyeivel. A végén könnyebben jöttek a gólok, mintha kezdtek volna bemelegedni a nagy lövők, de ekkorra a lényeg már eldőlt, a bajnok nyerte meg az arany- és az ezüstérmes szezon eleji csatáját.