Hosszabbítások hőse

2003. Világbajnokság, Barcelona. Döntő. Magyarország– Olaszország. Huszonnyolc perc elteltével nincs győztes, 8–8 után következhet a ráadás. Molnár Tamás emberelőnyt harcol ki. Biros Péter értékesíti Madaras Norbert passzát, s a fordulás után az ifjú balkezes maga veszi kézbe az irányítást – a fináléban szerzett harmadik góljával tulajdonképpen eldönti a mérkőzést.

De ki is az a Madaras Norbert, aki azóta még egyszer hős lett Barcelonában (később kitérünk rá), s már kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatja magát?

A decemberben 29. születésnapját ünneplő pólós Egerben született, s ott került először közelebbi kapcsolatba a vízzel. A fürdésen túli vizes tevékenységek hatéves korától jó ideig kimerültek az úszásban. Napról napra. Faltól falig – monotónia a köbön, amit kevesen bírnak évtizedeken át. Madaras 15 évesen érezte úgy, hogy váltania kell, de nem távolodott el a medencétől…

Az eléggé visszahúzódó pólós szerényen azt vallja, hogy egyetlen balkezesként jóval több figyelmet kapott. Bizonyosan van igazság a szavaiban, ám ahogy a mondás tartja, minden csoda három napig tart – ehhez képest Madaras iránt a negyedik napon sem lanyhult az érdeklődés, és azóta is rendre bizonyítja, figyelni kell rá.

Igazi villámkarrier az övé. Az még a „kisebbik” bravúr, hogy Egerben a serdülőknél eltöltött fél év után már a junioroknál számoltak vele, sőt 18 évesen tagja volt szülővárosa felnőttcsapatának. Az utánpótlás-válogatottakban meghatározó embernek számított, s bár korosztályos világversenyen egyszer sem állt dobogóra, mégis hamar behozta hátrányát a nála korábban pólózni kezdő társakkal szemben. Nem véletlen, hogy 1998-ban Kemény Dénes meghívta a válogatottba. Madaras ekkor 19 éves volt, alig negyedik esztendeje vízilabdázott… A sydneyi olimpián még nem lehetett ott, de fejlődésében segített, hogy részt vett az olimpiai felkészülésen.

A 2000-es játékokat követő évben még nem kapott lehetőséget a nemzeti együttesben, de 2002-ben a Világligában már csapattag volt (a Világkupán még Kiss Csaba szerepelt mint harmadik balkezes). Akaraterejét kiválóan mutatja, sem a válogatottbeli mellőzés, sem az nem törte meg, hogy 2001 nyarán aláírt a Firenzéhez, ám egy szabályváltoztatás miatt kölcsönadták – méghozzá a Vasasnak. A piros-kékek meghatározó játékosaként a válogatott 2003-as felkészülési meccsein olyan teljesítményt nyújtott, hogy sikerült kiszorítania Kiss Csabát a keretből. Ebben az évben előbb Eb-bronzot nyert, majd következett a már említett barcelonai világbajnokság.

„Sydney előtt tisztában voltam vele, hogy még nincs valós esélyem a csapatba kerülésre – idézi fel a nyolc évvel ezelőtt történteket. – Utána azonban minél előbb szerettem volna a keret tagja lenni. A kétezerkettes Világliga-döntő volt az első olyan esemény, amely már egy picit számított. Addig csak a közelében voltam a válogatottnak, belekóstoltam a légkörbe, de teljesen még nem éreztem magam a csapat részének.”

Ettől kezdve egyértelmű volt Madaras helye a válogatottban, 13 hónappal a barcelonai vb-arany után már olimpiai bajnoknak is mondhatta magát. Utána szerencsét próbált külföldön, az olasz Pro Reccóhoz igazolt. Az első évben be kellett érnie egy bajnoki, illetve Euroliga-bronzzal, de utána beindult a reccói gépezet. Két esztendeje az Euroliga fináléját még elbukták a horvát Dubrovnikkal szemben, de Madaras ekkorra már olasz bajnok és kupagyőztes lett, az elmúlt két esztendőben pedig nem volt olyan küzdelemsorozat, amelyben a Recco ne ért volna a csúcsra – kétszer teljesítette a bajnoki cím, kupagyőzelem, Euroliga-arany mesterhármast. A második Euroligagyőzelemnél a hosszabbításban (Barcelonában, hol máshol?) az ő góljával verték meg a Dubrovnikot – s korábban egy hazai Magyar Kupa-fináléban is Madaras döntött a ráadásban –, majd a vízilabdázó Pekingben másodszor is felállhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára.

„A nulla és az egy olimpiai bajnoki cím között hatalmas a különbség, az egy és a kettő között már nem akkora, de a mostani olimpia is ugyanúgy motivált, mint a négy évvel ezelőtti – von párhuzamot Athén és Peking között. – Pekingben másfajta boldogságot éreztem, az elmúlt évek ezüstérmei után felszabadultam, hatalmas öröm volt, hogy megmutattuk, képesek vagyunk újra győzni.”

Amióta Madaras a Recco játékosa, évről évre felvetődik, hogy hazajön, ám egy-egy évvel rendre megtoldja olaszországi szerződését. Hogy mennyire megbecsülik és számítanak rá Itáliában, azt jól jellemzi, hogy Benedek Tibor érkezése után is helye volt a csapatban, sőt a légiósokra vonatkozó szigorítások után is úgy döntött Giuseppe Porzio edző, hogy Predrag Jokics, Vanja Udovicsics és ő lesz az, aki az Euroliga (Benedek és Kásás Tamás csak ebben a sorozatban száll vízbe) mellett az olasz bajnokságban és a kupában is szerepelhet.

„Mindig egy évre tervezem a légióskodást – magyarázza Madaras. – Az Euroliga-győzelmek kapcsán eszembe jut, magyar csapattal még szebb lenne ezt a sikert elérni. Porzio híresen kemény edzései feledtetik velem, hogy néhány hete még milyen boldog voltam. Szeretek dolgozni, hiszek a munkában, ez segít át a nehéz napokon. Szerintem az alkatom és a gondolkodásom is passzol Porzio módszereihez.”

A kétszeres olimpiai bajnok pólós az elmúlt nyolc-tíz évben Benedek Tibor és Kiss Gergely egyenrangú társa lett, hamarosan ő lehet a rangidős balkezes a csapatban. Madaras azt tervezi, a londoni olimpiáig biztosan folytatja, ám ha befejezi, a pólón kívül kezd új életet.

„Így gondoltam húszévesen, és így gondolom most is, szerintem ez a következő négy évben sem változik majd. Nem leszek edző, bíró, sportvezető. Vannak ötleteim, de ezekről nem beszélek. Az uszoda, a csapattársak biztosan hiányoznak majd, furcsa lesz a nulláról kezdeni, de szeretnék másban is bizonyítani” – beszél távlati terveiről.

Hogy akkor is sikeres lesz, arra több mint jó az esély.

Jövő vasárnap következik: 4-es sapkában az olimpiai bajnok Varga Dénes!