Jubilálni csak szépen szabad

Vendégként 400. mérkőzését vívja szerdán a magyar válogatott Málta ellen.

Nem kezdődött jól az idegenbeli szereplés, a magyar csapat ugyanis 1902. október 12-én, első bécsi fellépésén öt gólt kapott, ezután következett két vereség ugyanott, majd az első pont – Prágából, ugyancsak októberben, 1906-ban (4:4).

Az osztrákok először 1909 májusában Bécsben kapituláltak a magyarokkal szemben (4:3). Az 1911. újévi túrán két olyan országban mutatkozott be győzelemmel a nemzeti együttes, ami a mai erőviszonyok ismeretében alig hihető: Párizsban 3:0-ra, Milánóban 1:0-ra nyert, mind a négy gólt Schlosser Imre szerezte. Még ebben az évben Münchenben is győztek legjobbjaink, tehát a későbbi futballhatalmak ellen érték el sikereiket.

A müncheni eredménnyel szép sorozat kezdődött, mert a válogatott két és fél éven keresztül nem kapott ki vendégként, öt győzelem és két döntetlen után Bécsben 2:0-s vereség következett 1914 májusában (nem emiatt, de két hónap múlva kitört az első világháború...). A húszas években a magyarok többek között diadalmaskodtak Krakkóban, Helsinkiben, Lausanne-ban, Brüsszelben, viszont Rómában, majd Párizsban kikaptak. Ebben az időszakban már volt egy negatív sorozat, a nyolc nyeretlen meccs közül hét vesztes volt.

Prágát sokadik próbálkozásra, 1932-ben tudta bevenni az együttes, de Amszterdamot (1933), Dublint (1934), Bukarestet (1936) elsőre sikerült. A londoni bemutatkozás gyenge volt: 1936 decemberében 6:2es, kiütéses vereség az Arsenal stadionjában – a Wembley akkor még messze volt.

Sötét felhők gyülekeztek a csapat felett 1939 augusztusában, mert Varsóban 4:2-re kikapott, néhány nap múlva pedig elkezdődőtt a második világháború.

Utána egyre szebb eredményeket ért el vendégként is a magyar válogatott, de hosszabb sorozat nem sikerült. Az 1912es két moszkvai fellépés ugyan 9:0-s,12:0-s sikert hozott az oroszok ellen, negyven évvel később a szovjetekkel szemben már nem ment ilyen jól, 1952. májusában négy nap alatt két meccsen előbb 1:1, aztán 2:1-es hazai győzelem született.

A varsói 5:1-es kiütés fantasztikus időszak kezdetét jelentette: a válogatott húsz mérkőzést vívott meg veretlenül idegenben, ebből 17 győzteset! Néhány emlékezetes állomás: stadionavató Rómában 1953 tavaszán (3:0), Stockholmban 4:2, Prágában 5:1, aztán a legfényesebb siker Londonban, a Wembley gyepén a világraszóló 6:3, Bécsben szolid 1:0, Glasgow-ban 4:2. A csaknem négy évig tartó széria 1956 februárjában az isztambuli 3:1-es vereséggel zárult, ám még abban az évben őssszel Belgrádban, Moszkvában, Párizsban, Bécsben szép győzelmeket szerzett az Aranycsapat, amivel lezárta csodálatos korszakát.

Ezután születtek még fényes diadalok, ám hosszabb pozitív sorozatot már nem tudtak produkálni legjobbjaink. Negatív viszont volt: 1972. januártól 1974. októberig tíz meccsen át képtelen volt nyerni a válogatott vendégként, a kellemetlen időszakot végül luxemburgi sikerrel fejezte be.

A hetvenes évek a rossz eredmények időszaka volt: a következő etapban ugyanis tizenegy meccsen keresztül maradt nyeretlen a nemzeti csapat, végül meglepetésre a spanyolok ellen Valenciában pazar játékkal feledtette korábbi bukdácsolását. A nyolcvanas évek közepén, a mexikói világbajnokság előtt a válogatott a kontinens élcsapatai közé küzdötte magát, amihez remek idegenbeli szereplése jelentősen hozzájárult.

Azóta egyre gyakrabban olyan városokban játszott együttesünk, amelyek régebben nem mutatkoztak a futballtérképen, viszont ebben a közegben is gyakorta veszítettek legjobbjaink. Néhány mélypontnak hitt állomás – 1993: Reykjavík (Izland, 0–2), 2001: Tbiliszi (Grúzia, 1–3), 2003: Riga (Lettország, 1–3), 2006: Ta’ Qali (Málta, 1–2), 2007: Limassol (Ciprus, 1–2), Podgorica (Montenegró, 1–2), Chisinau (Moldova, 0–3). Mélypontnak ennyi elég is lenne, bízzunk benne, hogy néhány év múlva hasonló felsorolást nem lehetne összeállítani, játsszon bárhol is csapatunk.

Persze ehhez szerdán is győzni illenék Ta 'Qaliban.