Újra élvezhetik a futballt

Hárman összesen harminchárom klubban futballoztak.

Volt, ahonnan elküldték őket, volt, ahol egyszerűen nem hoszszabbították meg a szezon végén lejáró szerződésüket, de akadt olyan is, hogy csődbe ment a klub, amelyben játszottak.

Ők mégis mindig talpra álltak. Schindler Szabolcs, Csordás Csaba és Montvai Tibor Kecskeméten megtalálta számítását, nem túlzás: az újoncnál mindegyikük sokadvirágzását éli. A közelmúltban 300. élvonalbeli mérkőzését ünneplő Schindler Szabolcs kirobbanthatatlan az újonc védelmének jobb oldaláról, Csordás Csaba öt gólja mellett még most is olyan fürgén szaladgál a pályán, mintha 18 éves lenne, Montvai Tibor pedig saját állítása szerint is élete legjobb formájában érzi magát.

A Kecskemét utóbbi négy mérkőzéséből hármat megnyert – miközben kikapott az ugyancsak újonc Haladás otthonában, legyőzte a Siófokot, a Debrecent és a Vasast is – és ami ugyancsak figyelemre méltó: egyszer sem állt be védekezni. Nagy erény a mai magyar futballban, a KTE mindig, minden körülmények között támadni akar.

Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan próbálták megfejteni a Kecskemét titkát, van, aki a sikert egyértelműen a szerb Tomiszlav Szivics vezette szakmai stábnak tulajdonítja, akad, aki az átlagnál jobb idegenlégiósokat emeli ki, ám nem szabad szó nélkül elmenni a rutinos magyar labdarúgók megbízható teljesítménye mellett sem.

Schindler Szabolcs, Csordás Csaba és Montvai Tibor elmúlt már harmincéves, pályafutásuk alatt mindannyian túl vannak már több nehéz időszakon, most Kecskeméten mégis újra régi formájukban futballoznak. Schindler Szabolcs bevallotta, nehezen dolgozta fel, amikor egy évvel ezelőtt elküldték a Honvédtól, de Kecskeméten segítettek neki, hogy felálljon a padlóról.

„Megviselt, hogy Kispesten nem tartottak rám igényt, de a múltat már lezártam, nem szeretnék foglalkozni vele – mondta a 34 éves védő. – Fontos, hogy a játékosnak legyenek a klubbal közös, továbbá egyéni céljai is, én ezeket megtaláltam Kecskeméten. Szeretném, ha a csapat bent maradna az élvonalban, és két év múlva, harminchat évesen az első osztályból vonulhatnék viszsza. Nem titok, ezért játszom Kecskeméten a harminchatos mezben. Idősödő fejjel megbecsülöm már a meccseket, s talán az is értékmérő, hogy harmincnégy évesen stabil kezdő vagyok a magyar élvonalban.”

De vajon dacból futballoznak az említettek?

Montvai Tibort például elküldték Paksról, és később Nyíregyházán sem számítottak rá. Kérdés, ezeknek a futballistáknak mennyire ad pluszmotivációt a bizonyítási vágy.

„Pakson és Nyíregyházán is hamar megvonták tőlem a bizalmat, pedig állítom: attól, hogy egy csatár két-három meccsen nem lő gólt, még nem lesz rossz játékos – állítja Montvai Tibor. – Nem mondok újat: bizalom nélkül nem lehet játszani. Kecskeméten is nehezen indult a szezonom, eleinte csupán csere voltam, ám Tomiszlav Szivics továbbra is bízott bennem, és ennek köszönhetően mostanra kirobbanó formában érzem magam.”

Az ötgólos Csordás Csaba szerint is téved, aki csupán a szakmai stábnak és az idegenlégiósoknak tulajdonítja a mostani sikert. Csordás Csaba szerint: „Ha az említett háromból az egyik összetevő hiányozna, most nem a hatodik helyen állnánk. Vannak jó légiósaink, de legalább olyan jó magyar futballistáink is. Elmúltam már harmincéves, be kell látnom, egyre többet kell edzenem ahhoz, hogy a meccsekre megfelelő állapotba kerüljek, de élvezem a futballt Kecskeméten.”

Érdekes volt, amikor saját kiemelkedő teljesítményükről kellett volna beszélniük, mindhárman a csapat fontosságára terelték a szót.

Talán ez a Kecskemét igazi titka.

A csapat a pályán, és azon kívül is igazi csapatként funkcionál.