Csiszolt gyémánt

Tisztázzuk rögtön a legfonto sabbat: a Dumi becenevet édesanyja kreálta. A családi legenda szerint másfél éves korában még nem tudott rendesen beszélni, dumálni azonban vég nélkül, innen az elnevezés. A névadás történetét maga az érintett, Varga Dénes fedte fel több ízben is, a karrier kezdete azonban számára is homályos. Annyi bizonyos, hogy amint Dániel bátyja, ő is olyan óvodába járt, amely úszni vitte a csemetéket, majd ahogy sokan mások a vízilabda-történelemben, ő is hamar labdázásra cserélte a faltól falig monotóniáját. Az iskolakezdésekor mindenesetre már a pólós szamárlétra legalsó fokánál ácsorgott. Egy helyben azonban nem maradt, ahogy növekedett, annál nagyobbakat lépett, az ezredforduló környékén gyermekkorúként már az ifiben játszott. Aztán ifiként a felnőttben, amikor Csapó Gábor lilából zöldbe öltözött, és helyettese, Petrovics Mátyás lett a főnök, aki vérátömlesztéssel kezdett: a sok máshova igazoló helyére felvitte magával a nagycsapathoz azokat, akikkel addig az ifiben dolgozott.

Varga a 2004-es olimpia előtti évadot így már a felnőttcsapatban dolgozta végig, Athén előtt pedig ő lett az aktuális csiszolatlan gyémánt, akit Kemény Dénes behívott az olimpiára készülő válogatott keretbe, hogy szokja a hangulatot, még ha az aktuális világeseményre nem is utazik. A beilleszkedés olyan jól ment, hogy a kapitány kivitte újoncát a Világliga-döntőre is, ahol a szórakozni induló csapat kisbuszát is vezetgette a társaság legfiatalabb tagjaként. Nem volt még tizennyolc.

Ezzel egy időben kinőtte klubcsapatát, s ki is nézte az újat. Nevelőegyesülete, az Újpest nem tudott átlépni a saját árnyékán, folyton a dobogó alatt végzett, miközben a Vasas biztatóbb építkezésbe fogott. Ám az olimpia előtt a partról Kásás Zoltán, a vízben meg Kásás Tamás vezette szupercsapat lemaradt a magyar bajnoki címről, Kásásék pedig távoztak. A Vasas vezetősége arra szavazott, hogy ha már az összevásárolt elitalakulat sem garantálta az aranyérmet, akkor nem is áldoz rá annyit. Inkább fiatal garnitúrával kezdenek neki a munkának, amely nem biztos, hogy hozza a hőn áhított elsőséget, de olcsóbb. Így lett harmadjára főállásban is vezetőedző Földi László. Másodjára csak néhány hónapig vitte a csapatot Somossy József lemondása (lemondatása) után 2003 tavaszán, amíg Kásásék meg nem érkeztek, elsőre pedig 2002 őszén segített be, amikor Somossy a hírhedt Honvéd–Vasas meccs utáni eltiltását töltötte. Utóbbi rövid időszakban rendeztek egy Újpest–Vasas bajnokit a Szigeten, amelyen Varga Dénes megszerezte első ob I-es gólját. Tizenöt évesen. Az olimpiai bajnok Kósz Zoltán ellen. Úgy, hogy a riválisnál ott tempózott a bátyja.

Két évvel később, Athén után közvetlenül tehát már ment a huzavona az Újpest és a Vasas között. A piros-kékek akarták az uszoda által egyöntetűen potenciális világklaszszisnak tartott ifjút, csakúgy, mint az Újpest, amely nem volt hajlandó ingyen átengedni. Végül győzött az erősebb, Dumi átigazolhatott, de hivatalosan csak szerződése lejártakor, 2005. január 1-jén. Szilveszterig tehát nem játszhatott új csapatában. November végén ráadásul kosarasbalesetet szenvedett, keresztszalag-szakadással megműtötték, azaz mire lejárt a száműzetése, gyógytornára járt, és örült, ha kartempózhatott.

És ezzel még nem értek véget a hányattatások. A Vasas ugyan Magyar Kupa-győztes lett, de a bajnokságban megint csak második, majd Varga a nyár végén a Magyar Vízilabda-szövetség fegyelmi bizottságától féléves, fél évre felfüggesztett eltiltást kapott, mert ittasan vezetve felcsavarodott Siófokon egy villanyoszlopra a családi autóval, öt cimborája társaságában. Az MVLSZ nem a közlekedési kihágásért büntette meg, mert arra nem volt hatásköre, hanem mert az indoklás szerint sportszerűtlen viselkedésével veszélyeztette a közelgő ifjúsági Eb-re készülő válogatott eredményes szereplését. A fiúk harmadikok lettek Szerbia és Horvátország mögött. Innen már nem volt lejjebb, Kemény kapitány is elővette az ifjút – habár nyilvános információ nincs az eszmecseréről, nagyjából ez hangozhatott el: „Tehetséges vagy, de ha így folytatod, nem lesz belőled klasszis.”

Talán kellett még egy kis kudarc, a csupán Szuperkupagyőzelmet hozó 2006, aztán jóra fordultak a dolgok. A Vasas tizenhárom elátkozott esztendő után 2007-ben magyar bajnok lett, Dumi állandó csapattag, stabil válogatott, ekképpen tagja a világbajnokságra utazó csapatnak, amely azonban egy megnyert döntőt elveszítve csak ezüstérmes lett.

„Nem akarok még egy ilyet átélni” – mondta a fináléról, de így is volt minek örülnie, mert ugyanabban az évben junior-világbajnok lett, gólkirály, a torna legjobb játékosa, minden, ami lehetett, aminek egyenes következményeként az év utánpótlás-játékosa díját is ő kapta itthon.

„Ez volt az utolsó évem, hogy nyerhettem, úgyhogy örülök. Célom, hogy kövessem a bátyámat, aki az év felnőtt vízilabdázója lett tavaly. Egészen más klubbal és válogatottal nyerni. A válogatottal csak keveset edzünk együtt, alapvetően szezonális program, mert nyáron vannak világversenyek, míg klubunkban naponta több órát vagyunk együtt, ezért máshogy közeledünk egymáshoz. Dénest, a kapitányt ismerve, nagyon kevés játékosnak van bérelt helye, de akiknek igen, azok klasszisjátékosok, nélkülük nem lenne magyar válogatott a magyar válogatott. A többi posztért meg kell harcolni. Van annyi dac, szakmai háttér pedig mindenképp, hogy miénk lehessen az a cím” – mondta a díjátadás után, már a pekingi olimpiára fókuszálva.

Ami külön történet a karrierjében. A fináléban két pimasz góllal írta be magát a sportág történelemkönyvébe, de sokak szerint a Montenegró elleni csoportmeccs utolsó pillanatában szerzett egyenlítő gólja tán még fontosabb volt. Az tette lehetővé az idegbajmentes folytatást, s a döntő duplája sem biztos, hogy megszületik, ha a nyitó mérkőzés találata nem lett volna. Kemény Dénes többször is arról nyilatkozott, ha egy jó blokk, labdaszerzés vagy a másik kisegítése is ugyanolyan örömöt szerez majd neki, mint a gólszerzés, akkor lesz igazán nagy játékos. Montenegró ellen a kettő egybeesett.

Varga Dénes klasszis lett.

Jövő vasárnap következik: 5-ös sapkában a háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamás!