Eldugott fociszentély

Csodák márpedig léteznek.

Ha költő vagy szépíró lennék, most biztosan belevágnék egy lebilincselő, aprólékos és varázslatos tájleírásba, ám ilyen képességek híján be kell érnem azzal, hogy a Teremtő a Zemplénnek ezt a szegletét egész biztosan jókedvében „kanyarította” a világra. Ha felmegyünk egészen Kovácshutáig, olyan panoráma tárul elénk, amelyet csak álmodni lehet: a túloldalt Füzér vára szemez velünk, a horizontot már a Szlovákiához tartozó hegyek rajzolják, lefelé pillantva pedig elbűvölő völgyben sorjáznak az apró falvak.

A pályabetiltás miatt elfogyott a csapat

És ki hinné az igazi csodát: a hegy lábánál, a völgy végén (vagy elején – nézőpont kérdése) bukkanhatunk rá Magyarország talán egyetlen fociszentélyére. Pálháza felől kell menni Kovácshutára, ám mielőtt nekifeszülnénk a szerpentinnek, be kell hajtani Kovácsvágásra, jön egy kanyar jobbra – majd balra, a szemünk előtt terül el a pálya. Bocsánat: a szentély.

És ez tényleg maga a csoda. Másutt ezt libalegelőnek csúfolják, itt sem lenne másként, ám a dimbes-dombos talajon a füvet szemlátomást gondosan nyírják, a körítés pedig nem mindennapi. Már a sarkon ott virít a felirat: Fociszentély.

„Amikor a bátyám hat éve polgármester lett, megkért, hogy vegyem kézbe a falu sportügyeit, ami elsősorban a futballt jelentette. Mivel a pálya végében magasodik a templom, gondoltam, miért ne lehetne ez is egy szentély, amely hirdetheti az ökumenét. Olvastam, és az ötlet is innen származik, hogy a londoni Wembleyt is fociszentélynek hívják, pedig annak nincs is köze a hithez, itt tehát sokkal indokoltabb ez az elnevezés.”

Sándor Zoltán hihetetlen meggyőződéssel, ám kicsit zavartan, szerénységében megbántva beszél arról, amit létrehozott. Kovácsvágás enyhén szólva sem jelentős, a világ szeme elé kívánkozó csapattal büszkélkedhet: a megye III-ban teszi a dolgát. Az 1989-ben befejeződő bajnokságban majdnem feljebb jutott, ám elbukta az osztályozót, és az akkori hősök képe ma is előkelő helyet foglal el a falu történetét megörökítő albumban. Tavaly ilyenkor, egy kisebb botrányt követően betiltották a pályát három meccsre, a játékosoknak nem volt ínyükre mindig idegenbe utazni, hiszen sok volt a dolog, a családról nem is beszélve, ezért szép lassan elfogytak, mint tavasszal a hó – ám szerencsére a füzéri játékosok összevesztek az ottani elnökkel, átjöttek ide, így a falu manapság is láthat meccseket.

Kár lenne, ha nem tehetné, mert ezt a pályát vétek lenne átadni az enyészetnek. Valahol vicces, valahol komolyan tiszteletre méltó az, amit látunk. Akad itt kézzel festett reklámtábla, az egyiken reszketeg kézzel rajzolt puma, a másikon Nike a felirat, és Sándor Zoltán elárulja, egyik világcég sem szponzorálja a csapatot – ám a világ legnagyobb stadionjaiban is virítanak ezek a feliratok, miért éppen Kovácsvágás lenne a kivétel? A többi feliratról süt a vallásos lelkület, valamennyit Sándor Zoltán fogalmazta.

„Néhányan mondták, ezek inkább a templomba valóak, de aztán mindenki megbarátkozott velük – mondja mosolyogva, de aztán elkomorodik. –

Sajnos manapság egyre kevesebben járnak templomba, ezért a béke és az emberszeretet eszményét ott kell terjeszteni, ahol csak lehet, és erre a futballpálya is alkalmas hely lehet. Idejön egy agresszív ember, elolvassa, hogy szórakozzunk kedvesen egymással, és biztosan megszelídül, legalábbis eddig még a falubeliek nem balhéztak a meccseken. Látják azt is, hogy Krisztusban hogyan békülhetünk meg, és ki tudja, hátha elgondolkodnak ezen.”

Tíz perc játék kevés a fiatal helyi sztároknak

A felnőttcsapatban alig akad helybeli, az ifik viszont valamennyien azok. Mindegyikük kisebbségi, bár ez itt csupán automatikus szóhasználat, hiszen a falut több mint hatvan százalékban romák lakják, tehát egyáltalán nem a kisebbséget alkotják, de a lényeg esetünkben az, hogy kizárólag ők képviselik az utánpótlást. Más nem akar igazoltan futballozni, az pedig kimondottan érdekes, hogy amikor közülük valaki leülhetne az éppen 11 tagú felnőttkeret meccsén a kispadra, mindenki nemet mond, mert nem akar – történetesen – csak tíz vagy annál is kevesebb percet játszani. Igazi sztárok.

De térjünk vissza a pályára: volt olyan vállalkozó, aki véletlenül erre járt, és hirtelen felindulásból, a rokonszenvből felajánlott évi kétszázezer forintot a helyi klubnak, ami nem is jött rosszul az alig több mint egymillió forintos költségvetéshez. Az első részlettel nem is volt gond, ám tavaly és az idén az illető mintha megfeledkezett volna az utalásról. De Sándor Zoltán bizakodik, elvégre ami késik, talán nem múlik… A pálya legmagasabb pontja egy lécekből és hordódarabokból összeeszkábált, toronyszerű építmény, amelyen a „Sajtópáholy” felirat olvasható.

„Egy reggel úgy ébredtem fel, hogy kell ide egy sajtópáholy, hiszen minden nagy stadionban van ilyen – magyarázza

Sándor Zoltán. – A mi családunk valamikor szőlő- és borgazdálkodással foglalkozott, maradtak hordóink, és azt használtam fel. Igaz, ritkán jár erre még a megyei lap tudósítója is, inkább csak az mászik fel oda, akinek onnan támad kedve nézni a meccset, egyébként remek is a kilátás.”

A csúcspont az a tábla, amely a „focistává válás legfőbb alapszabályait” rögzíti. Kétségtelen, valamennyi pont mély igazságokat rejt magában – például: „a foci csapatjáték, ezért igyekszem a pályán és azon kívül is a legjobb összjátékra, a baráti légkörre, összhangra, jó együttműködésre”; „a becsületes, kitartó összmunka, az isteni hit és türelem hamarosan elhozza a sikert”; „a részsikerek növeljék önbizalmad, de ne légy kevély, nagyképű, hanem alázatos és bölcs!” – ezeket is Sándor Zoltán fogalmazta meg, és a végén nem hagy kétséget a bölcsességek eredetéről sem, a felirat szerint sportdiplomáciai forrásból származnak.

Balhé nincs, inkább csak az időjárás az ellenfél

„Hát persze: mind olvastam vagy hallottam valahol, így volt a legegyszerűbb hitelesíteni ezeket a tanácsokat. Tudja, az a fontos, hogy a szeretet szava mindenkihez eljusson, és ehhez nem kell konkrétan valamelyik valláshoz kötődni, Isten ettől függetlenebb. És ha valaki a futballpálya mentén gondolkodik el ezen, akkor legyen így, ezért lehet ez is szentély. Remélem, a részegek, a duhajkodók nem rombolják le, amit építettem, elég, ha azt javítgatom, amit az időjárás tönkretesz.”

Kovácsvágás egyébként nem áll rosszul a bajnokságban. A megye III-ban. Jól indult, ám jött egy-két vereség, de még nem kell lemondania a feljutásról. Sándor Zoltán mutatja az albumot, az egykori osztályozó hőseit. Mi lenne, ha most sikerülne? Bírná-e a költségvetés?

Csak mosolyog. De elég körbenézni: a hit állítólag csodákra képes.

Itt vagyunk: csodák márpedig léteznek.