Elsöprő szolnoki hajrá

„Örülök neki, ha mások is úgy gondolják, az idén jó légiósokat szerződtettünk, és komolyan kell velünk számolni a bajnokság végén, mert ez azt jelenti, valamit tényleg jól csinálunk” – mondta Bodrogi Csaba, a Zalakerámia-ZTE ügyvezetője a feldobás előtt a Tiszaligeti Sportcsarnokban, aki néhány héttel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a klub történetében először szerződtettek egyszerre négy légióst, mert a múlt szezonban végérvényesen bebizonyosodott, hogy hárommal nem lehet kiemelkedő eredményt elérni.

Nos, a találkozó első negyede az egykori kiváló válogatott játékosból lett sportvezető szavait támasztotta alá, ugyanis a vendégcsapat kulturáltan játszva, szép megoldásokat bemutatva vezetéshez jutott, sőt még növelte is a második szakasz közepéig.

A ZTE sokat látott szakmai igazgatója, Patonay Imre szavai szemléltették legjobban az új „nyugati légiót”. „Ár-érték arányban jó játékosok” – jellemezte a Körmenden félistenként tisztelt vezető jelenlegi csapata „importkontingensét”. Attól fogva ugyanis a három amerikai azt hitte, minden sínen van, és mindegyikük egymaga szerette volna megnyerni a mérkőzést, bizonyítván, milyen jó vétel is valójában. A csapat viszont megrekedt...

Pont ebben a mutatóban nyújtott kiválót az Andrius Jurkunas mellé szerződtetett szolnoki amerikai különítmény. A két napja érkezett Ronnie Taylor nyolc(!) gólpassza nem igényel különösebb méltatást. Miként az sem, ahogyan a kisebb sérülése ellenére is pályára lépő Jerome Coleman mozgatta csapatát. Az ezúttal sem visszafogott szolnoki B-közép mégis a harmadik amerikai, az Archibald Bassettként anyakönyvezett, ám vallást s nevet váltó 206 centis, 108 kilós center, Jamal Basit nevét skandálta kórusban. A 30 éves, Portugáliából érkező játékos zsákolt, védekezett, szakmányban szedte a lepattanót, még Benczur bírót is megsimogatta volna egyszer, ha az hagyja, és minden megmozdulása után a mellét verte vagy guggolójárásban közlekedett – egyszóval élvezte a játékot, a szereplést.

„Én már sokfelé jártam életemben, de ez a közönség még engem is meglepett. Nem lehetett nem lelkesedni” – érvelt a lefújás után az amerikai.

Nála szélesebben csak a szolnoki szurkolók mosolyogtak ugyanekkor. Csapatuk pontosan célozva az utolsó 25 percben lemosta a ZTE gárdáját a parkettről. A legnagyobb ováció akkor tört ki, amikor Cziczás László légpasszát Harazin Tamás a levegőből egy kézzel húzta a gyűrűbe. Megint bebizonyosodott Bacsó Péter A tanú című filmklasszikusának a magyar narancsról alkotott legendássá vált örök igazsága: „egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de a mienk”.

Ráadásul ez még savanyú sem volt...