Jóllehet elhangzottak pesszi mista és bizony nehezen megcáfolható diagnózisok az UEFAkupa menthetetlenségéről, „az első árnyékában élő második” mindenkori érdektelenségéről (Arsene Wenger Arsenalmenedzser meglátása), vannak arra utaló jelek, hogy az Európai Labdarúgó-szövetségnek érdemes volt belefognia a kísérletbe.
A sorozat csak a következő szezontól működik majd a mainál szélesebb szponzori körrel megtámogatott Európai Ligaként, de most, hogy megkezdődik az utolsó UEFA-kupa ligarendszerű szakasza, tulajdonképpen már az új korszak főpróbájának leszünk szemtanúi. A negyvenes mezőny erősségéről nekünk, magyaroknak csak közvetett tapasztalataink vannak (csapataink már az utolsó rostán sem voltak érdekelve), azonban végigtekintve a résztvevőkön megállapíthatjuk, hogy a klubokon nem múlhat az új sorozat sikere.
Az európai futball élvonalát jelentő nagy bajnokságokból az elmúlt négy évben – tehát amióta a nagy sikerű Bajnokok Ligája mintájára az UEFA-kupában is meghonosították a ligarendszert – sohasem jutott be ilyen sok csapat a csoportkörbe (lásd grafikánkat). Hat olyan klub feszít az indulók listáján, amely korábban megnyerte a BL-t, illetve elődjét, a BEK-et: Hamburg, Aston Villa, Ajax (hárman egy csoportban!), Feyenoord, Benfica, Milan. A kérdés csak az, hogy például a Milan hányszor áll fel Kakával és Ronaldinhóval a soraiban; ha úgy tetszik, ebből rögtön lemérhető lesz, pillanatnyilag mennyit ér a vetélkedés – úgy a kluboknak és a nézőknek, mint a rendszert életben tartó hirdetőknek és televízióknak.
Noha csapatunk a BL-ben is úttörő Ferencváros 2004-es próbálkozása óta nem szerepel a csoportkörben, csipetnyi magyar érdekeltségről azért az idén is beszámolhatunk: Babos Gábor (NEC) és Dárdai Pál (Hertha) csapata, továbbá a Bölöni László irányította belga bajnok Standard is harcba száll az utolsó UEFA-kupáért.