Nem a legelőnyösebb, ha egy légiós porckorongsérvműtéttel és rehabilitációval kezd új csapatánál.Nem a legelőnyösebb, ha egy légiós porckorongsérvműtéttel és rehabilitációval kezd új csapatánál.
Nem, de a Kotor nem csinált ebből nagy ügyet. Pedig már aláírtam a szerződésem, amikor az Európa-bajnokság előtt megsérültem, de a sportban ez benne van, és végső soron csak a bajnokság első három meccsén nem játszottam.
Azóta viszont kétszer is hármas gólátlaggal.
Igen, múlt szerdán zöld utat kaptam. Összesen három és fél hónap ment rá erre a kellemetlen sérülésre. De már jó erőállapotban vagyok, a formám még nem az igazi, de azt csak éles vagy nívós edzőmeccsekkel lehet javítani. Ezért is vagyunk itt a héten.
Egy hét Budapesten a Fradi vendégeként, kétkapuzások a Vasas, az Újpest, a Fradi ellen.
Személy szerint nekem és a csapatnak is hasznos lesz ez a túra, mert négy új játékos van a keretben, akad néhány új taktikai elem is, és az Euroliga kezdete előtt nem árt, ha összeszokunk.
És végre játszhat hét közben, nem csak az ön által az itthon megszokottól eltérőnek minősített délszláv erősítésekkel telik az idő.
Azért túlzás azt állítani, hogy teljesen más az edzés. Az időtartam azonos, csak a súlypontok eltérőek. Sokat dolgozunk lábra, nagyobb súlyokkal kondizunk, aminek előnye, hogy jobb a tolódás, a blokkolás, viszont a nagyobb terhelés miatt kiszámíthatóbb a játék, ezért is gyakorolnak sokat egyes elemeket, mint például az emberelőnyök kihasználását. Viszont ahogy a világ, a póló is globalizálódik: régen elképzelhetetlen lett volna, hogy magyarok Montenegróban légióskodjanak, most pedig három válogatott is ott játszik. El kell mondanom, hogy nagy tisztelettel vannak irántunk, nemcsak az olimpiai bajnoki címek, hanem általában magyar mivoltunk miatt is, főleg a fiatalok igyekeznek ellesni tő-lünk mindent. Persze az önbizalmuk határtalan, még mindig magukat tartják a világ legjobbjának.
Milyen maga Kotor?
Gyönyörű, nagyon jól érzem magam, csak nem sokat vagyunk ott, mert az összes Adrialiga-ellenfelünk messze van, így állandóan buszozunk. Most például szombaton indulunk majd vissza, a Budapest–Kotor táv is tizenhárom óra, amiben már benne van a repülőút. Aztán szerdán Splitben játszunk bajnokit, ahonnan csütörtök hajnalban érünk vissza Kotorba, ahol péntek délben jön az újabb bajnoki, amely után haza se megyünk, az uszodából indulunk Budapestre, a Honvéd elleni gálameccsre.
Az Alba Volán hokicsapata is folyton buszozik, gyűlnek is az izomsérülések.
Nem tesz jót, az biztos, elgémberedik az ember. De mi legalább a vízben lehetünk utána, amely a felhajtóerő miatt kevésbé terhelő, mint a szárazföld és főleg a jég. Amúgy a meccsek előtt ott alszunk, csak a leggyengébb csapatok ellen vállaljuk, hogy a buszról leszállva játsszunk.
Szerdán viszont lazíthat a csapat Kiss Gergely rezidenciáján.
Gergő ötlete volt, pontosítok, kettőnk ötlete volt, hogy meg kellene ismertetni a csapatot a magyar konyhával. Gergő magára vállalta a feladatot, alternatív programként focizni is lehet majd, ha valakinek marad ereje a vacsora után…