Hitelbe futballoznak – jól

Nem tagadja: tartott attól, hogy a második év nagyon nehéz lesz.

Az első évben feljutóként viszi a lendület előre a csapatot, a játékosok motiváltak, az ellenfelek ekkor még kevésbé tudnak felkészülni az újoncból, a második szezonban viszont általában eljön a holtpont. Ekkor nyögvenyelősebb minden, az egyre rutinosabb játékos a második évben már megszokja az élvonal légkörét, hajlamosabb lesz mentálisan leengedni, ám Révész Attila klubmenedzser jó előre felkészült erre.

Talán ennek az eredménye az, hogy a kritikusnak tartott második szezonban nemhogy visszaesett volna a Spartacus teljesítménye, hanem még javult is: a Nyíregyháza tizenhárom fordulót követően a tabella ötödik helyén áll.

De mi a titok?

Hogyan lehet elkerülni egy újonccsapatnál a második évben általában menetrendszerűnek számító hullámvölgyet? Révész Attila elárulta: a mostani szezonra már akkor megkezdték a felkészülést, amikor az elmúlt évadban eldőlt: a csapat NB I-es marad.

„Attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, bent maradunk az élvonalban, megkezdtük az építkezést erre a szezonra – mondta Révész Attila. – Így utólag bevallhatom, onnantól kezdve már nem az eredményességet tartottuk szem előtt, és az ősz nálunk már egyértelműen a kísérletezés jegyében zajlott. Amikor egyértelművé vált, hogy a Sopron és a Tatabánya esik ki az NB I-ből, onnantól mi tudatosan elkezdtük a jövő embereit keresni.”

Márpedig Révész Attila vallja: jó játékost csak úgy lehet igazolni, ha bajnokikon is pályára lép az új szerzemény.

„A próbajátékosokkal egy nagy baj van, a tesztelésük alatt sokkal jobb formát mutatnak, mint amire hosszú távon képesek – avatott be az edzői szakma rejtelmeibe a Nyíregyháza klubmenedzsere. – A felkészülés alatt a bizonyítási vágytól fűtve rendre átlag feletti teljesítényt nyújtanak, de idővel be kellett látnom: a barátságos mérkőzéseken nem lehet igazán leszűrni egy játékos valós képességeit. Az igazi terheléshez kell a pszichés nyomás, a bajnoki mérkőzések más hangulata.”

Az elmúlt szezonban bizony több olyan játékos is feltűnt Nyíregyházán – mi több, bajnoki mérkőzéseken is pályára lépett –, aki azóta már régen nincs a klubnál: Welton Silva, Kovács Béla, Marius Sava vagy éppen Moldovan Tibor mentálisan nem felelt meg a Spartacus szakmai stábjának, így rövid időn belül tovább kellett állniuk. De hogy ne legyen vita a szerződések felbontásából, Nyíregyházán már jó ideje bevett szokás, hogy az érkező labdarúgók először csupán fél évre szóló, amolyan próbaidős szerződést írnak alá. Ha ennyi idő alatt beválnak, akkor jöhet a hosszabbítás, ha viszont nem, akkor nincs mese: fel is út, le is út…

A Nyíregyháza jelenleg az ötödik helyen áll a tabellán, a kérdés tehát adja magát: mivel egyre valószínűbb, hogy a csapat ezúttal is bent marad az élvonalban, Révész Attila most is új játékosok felkutatásába kezd?

„Beszélhetnénk ezúttal is erről, hiszen úgy fest, ebben a bajnokságban is minden megerőltetés nélkül bent maradunk, de a keretünk mostanra összeállt – mondta a szakember. – A rutinos játékosok mellett vannak olyan fiatal labdarúgóink – és itt elsősorban a színes bőrűekre gondolok – akik a közeljövőben sokat fejlődhetnek, így kijelenthetem, a mostani keretünk már állandó, maximum egy-két változás várható benne.”

Hacsak nem jön közbe valami.

A vészharangot már megkongatták, ugyanis a klub jelen pillanatban az anyagiakat tekintve borotvaélen táncol.

Az idei szezonra szóló költségvetést már előre elkészítették, Révész Attila pontosan tudta, mennyi pénzből gazdálkodhat, mennyit költhet új igazolásokra, mennyi marad az egyéb kiadásokra, ám mivel néhány szponzor több hete, sőt hónapja tartozik az ígért összeggel, a Nyíregyháza vezetői már a játékosok fizetéseit is különböző kölcsönökből állják.

„A pénzünk egy részét már szeptemberben meg kellett volna kapnunk, de még egy fillért sem láttunk belőle – mondta elkeseredetten Révész Attila. – Szerencsére mindebből a játékosok egyelőre semmit sem éreznek, hiszen az ő fizetésüket, ha kölcsönökből is, de rendszeresen utaljuk. Egyet viszont már most leszögezhetek: ha el kell adnunk meghatározó játékosainkat, én biztosan nem maradok a csapat edzője. Csak azért nem ragaszkodom a kispadhoz, hogy visszasüllyedjünk a középszerűségbe…”