Parádés magyar hajrá

A korábban lábsérüléssel bajló dó Eklemovics Nikola vállalta a mérkőzést, különleges kötéssel. A horvátok közül szinte csapatnyi klasszis hiányzott (Balic, Lackovic, Dzomba, Dominikovic, Sulic, Vukic, Cupic), ám viszszatért Valcic, akinek meggyógyult a lába.

Lino Cervar mester a csata előtt megerősítette korábbi véleményét, hogy B-csapata ellen esélyesebb a jól felkészült, valamennyi kulcsjátékosát felvonultató magyar gárda. Hajdu János csak mosolygott ezen, s azt mondta, pokoli csatát vár, mert ő nem ismer tartalékos horvát válogatottat. Neki lett igaza, mert a beállós Vori vezérletével fergetegesen kezdett Horvátország, míg a magyarok védekezése nehezen állt össze (3–6). Puljezevics kevés labdával találkozott, ezért lehívta őt Hajdu János, miközben csapata Gál Gyula találataival tartotta magát. Lino Cervar is kapust cserélt, majd nagy változás következett a játék képében, mert Eklemovics, a mieink addigi legjobbja rásérült fájós jobb vádlijára.

Időt kért Hajdu János 11–14nél, és Nagy László helyére Mocsai Tamást küldte. Aztán meggondolta magát, lehívta Ilyést, és Császár lett a balátlövő, Mocsai irányított, Nagy visszaállt a jobbátlövő helyére. A magyarok taktikai váltásaira igyekezett gyorsan reagálni Lino Cervar, aki elégedett lehetett Vori, Zrnic és Strlek játékával. Ugyanakkor a balkezes átlövő, Metlicic teljesítményén meglátszott, hogy félti szerdán elrepedt orrcsontját.

Támadásban a Balicot helyettesítő Duvnjak fogta össze a vendégeket, védekezésben pedig Spoljaric, Vori, Valcic és Metlicic alkotott szinte átlőhetetlen falat. Gálnak mégis sikerült többször ziccerbe kerülnie a védők között, és trükkös lövéseivel szinte őrületbe kergette Alilovic kapust. Nagy László és Császár Gábor létfontosságú gólokat lőtt, majd Putics Barna beállása lendített a mieinken. Császár góljával először vezetett Magyarország (23–22); a hajrára mindkét gárda friss erőket küldött pályára. A szenzációs formában kézilabdázó Gál és Putics találataival nőtt a magyar előny (29–27).