Egyszer a bizalom, másszor a pénz dönt

Már elnézést a kifejezésért, a szurkolók csak „futballk..váknak” gúnyolják őket.

A rossz nyelvek szerint ha valahol pénzt szagolnak, ha valahol busás aláírási pénzt, milliós fizetést ígérnek nekik, nem sokat gondolkodnak, nyomban klubot váltanak.

Az egyesület érdekei helyett csupán a sajátjukat tartják szem előtt, ezért mondják rájuk: pénzért bármire képesek.

De ne legyünk rosszindulatúak, hiszen honnan tudhatnánk, hogy egy-egy átigazolás hátterében pontosan mi áll. Ha David Beckham az Egyesült Államokba szerződhetett, az olasz sztárcsatár, Christian Vieri pedig 13 különböző klubban szerepelhetett, akkor mondjuk Tóth Mihály miért ne kereshetne magának a kilencedik után egy tizedik klubot.

Utánajártunk: a magyar élvonalban jelenleg tíz olyan labdarúgó van, aki minimum nyolc klubban futballozott.

A lista élén három futballista – Csordás Csaba, Márkus Tibor és Kriston Attila – áll, ők 12 együttes mezét húzták (eddig…) magukra, majd szép sorban jönnek a többiek.

Egy biztos: nem ők a klubhűség mintaképei.

Persze a mai modern labdarúgás már réges-régen nem az, mint harminc-negyven éve volt, hiszen például egyetlen aranylabdásunk, Albert Flórián 1959 és 1974 között úgy játszott le 351 mérkőzést a Ferencvárosban, hogy közben még csak fel sem vetődött benne a klubváltás gondolata, manapság azonban nemcsak a hétköznapi ember, a labdarúgók élete is felgyorsult.

Az anyagi bizonytalanság nagy úr lett, erről többek között Csordás Csaba tudna mesélni: „Egyszerű oka van a sok váltásnak: sajnos egész pályafutásomat végigkísérte a nehéz gazdasági helyzet. Valamiért úgy alakult, hogy több olyan klubban is játszottam, amely tulajdonosváltás vagy csődeljárás miatt tönkrement.”

Cseppet sem meglepő módon a listán szereplő labdarúgók mindegyike elmúlt már 30 éves: a legidősebb a decemberben 37. születésnapját ünneplő, rákospalotai Erős Károly, a legfiatalabb pedig 30 évével az élen álló Márkus Tibor.

„Ahol nem éreztem jól magam, ott nem maradtam – mondta Márkus Tibor. – Mentségemre szóljon, hogy volt egy-két furcsa klubváltásom, például megszűnésekor a III. Kerület Csepelre költözött, és a listán ez is két csapatként szerepel. Megterhelő a sok költözés, az, hogy az ember sehol sem érzi igazán otthon magát. De nincs mit tenni, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy klubban játsszon egész életében.”

Tóth Mihály decemberben lesz 34 esztendős, ám annak ellenére sem tartja vándormadárnak magát, hogy Diósgyőr már a tizedik profi klubja.

„Nem csak én tehetek arról, hogy ennyi klubban játszottam – magyarázza Tóth Mihály. – Maradhattam volna több együttesnél is tovább, de csatár vagyok, ebből a szempontból speciális az esetem. Bizalom nélkül ugyanis nem tudok futballozni, a kispadot pedig sehol sem akartam koptatni. Norvégiából, Metzből és legutóbb a Honvédból is azért jöttem el, mert nem számítottak rám. Nem vagyok vándormadár, sohasem igazoltam azért másik klubhoz, mert ott egy forinttal többet ajánlottak.”

Kriston Attilát a napokban kitették a Paks keretéből, és hallani Márkus Tibor távozásáról is. A verseny tehát tovább folytatódik…