Élményekben fürdött

A Sevilla ellen készülve elővillannak a sevillai emlékek?A Sevilla ellen készülve elővillannak a sevillai emlékek?

Inkább akkor jöttek elő, amikor a Sevilla–Stuttgart mérkőzésen voltam. Sétálgattam a városban, megkerestem, aztán végigjártam azokat az utcákat, amelyeken 1986-ban barangoltunk. Utána gyorsan felhívtam két egykori csapattársamat, Lacatust és Balintot, akik a döntőben belőtték a tizenegyesüket. Húsz-egynéhány év után megint gratuláltam nekik.

Nem sajnálja, hogy most nem Sevillában kell játszaniuk?

Más okból sajnálom, mint ahogyan gondolja – szívesebben játszanék itthon a Partizannal és idegenben a Sevillával. A spanyol együttes az UEFAkupa egyik nagy esélyese, és erős csapattal sokkal inkább meccselnék idegenben, mint itthon. A továbbjutáshoz szükséges pontokat főleg hazai pályán akarjuk megszerezni, márpedig a Partizan ellen könnyebb begyűjteni, mint a Sevilla ellen. De szerencsére semmi sincs megírva a nagykönyvben, csak mindenki próbálja kiválasztani a neki legkönnyebbnek tetszőt.

Az eddigi sorsolást látva megértem. A Bajnokok Ligája selejtezőjében a Liverpool, aztán az UEFA-kupában az Everton, majd a Sevilla. Három egykori kupagyőztes…

Erre mit mondjak? Az idén semmiféle sorsolás sem jött össze.

Milyen formában van a csapata?

A Charleroi-tól balszerencsés vereséget szenvedtünk, és megint látszott, hogy nem találjuk Marouane Fellaini utódát. Azzal, hogy eladtuk az Evertonnak, erőben és átütőerőben sokat veszítettünk.

Pótolhatja valaki őt?

A mostani keretből senki. Nincs olyan képességű játékosom. Ezért nem is az utódját keresem, hanem más megoldást akarok találni, tudván, hogy az ő szerepkörét senki sem veheti át. Még egy ugyanolyan típusú ember nincs a keretben. Ráadásul nem is bő a keretem, tízegynéhány játékos közül kell választanom. A többiek éretlenek, vagy a tudásszintjükkel van baj. Akikre építenem kell, tavaly is itt voltak, akkor is őket nyúzták, nekem sincs más választásom. Kicsit megtorpantunk, vissza kellene nyernünk a lendületünket. De ilyen van a futballban, ezért is szép. Arról például fogalmam sincs, mennyire játszottunk jól vagy rosszul a Charleroi ellen, de arról igen, hogy a látottak alapján három-négy góllal nyerhettünk volna. Tanulnunk kell belőle, és ki kell javítanunk azt a néhány hibánkat.

Edzői pályája során találkozott már olyan helyzettel, amikor ennyire fontos játékost kellett ilyen rövid idő alatt helyettesítenie?

Ért már ilyen kellemetlen meglepetés. Monacóban egy nappal az átigazolási határidő letelte előtt adták el a centeremet, a Rennes-nél meg Petr Cechet vitték el tőlem. Bár utóbbi esetben legalább felkészülhettem, volt időm keresgélni. Mindig érik nehézségek az embert, ezt el kell fogadni. A világon minden csapatnál, még a leggazdagabbaknál is előfordulhat hasonló szituáció.

Hová helyezné a Standardot az eddigi együttesei között?

Nem szoktam rangsorolni. Jó anyagi körülmények között lehet itt dolgozni, ami persze nem azt jelenti, hogy a szakmai feltételek is könnyűek. De motiválóak!

Mennyiben más a hangulat a városban, hogy a Standard a tavasszal huszonöt év után újra bajnok lett?

Úgy tudom, Liége-ben mindig jó volt a hangulat. De az is igaz, hogy egy új edző számára nem könnyű és nem szerencsés a helyzet, amikor bajnokcsapatot kell átvennie. Dolgozni kell, hogy a gárda a legjobbak között maradjon, ha pedig a legjobb lesz, annál jobb bizonyíték nem kell az elvégzett munkára. Elsőnek lenni mindig fontos, de talán ennél is fontosabb, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozzon az általam irányított együttes.

Elfogadták Michel Preud’homme utódaként?

Különösebb gondom nincs, főleg ha jönnek az eredmények. Amikor a produkció kevésbé jó, elkezdődhet az okoskodás az edző körül, mit hogyan kellene tennie. Megpróbálok erre nem figyelni. Számomra csak a munka és a csapat létezik.