Semmi kétség: Ladányi Balázs univerzális.
Na jó, azt eddig is tudtuk, hogy a jégen nagy varázsló, a magyar–horvát meccs 13. percében viszont kiderült, karbantartónak sem utolsó. Történt ugyanis, hogy a Hetényi kapuja mögötti palánkrészen elengedte a ragasztást egy felirat, és a lifegő reklám zavarólag hatott. A dán játékvezető rögtönzött válságstábot hívott össze a probléma megoldására, amit Ladányi gyorsan megunt, s pillanatok alatt leszedte a hirdetést.
Amúgy az első harmadban, ha nem is a legizgalmasabb, de az egyik legérdekesebb momentum kétségkívül ez volt, ami mindenképpen a Cortinacsapat dicsérete: a mieink ugyanis nem sok teret hagytak az ellenfélnek, s a találkozó elején kivédekezett emberhátrány után déli szomszédaink aligalig tudtak kiszabadulni saját térfelükről. A nagy fölény persze nem volt eredménytelen, előbb Ocskay Gábor parádés passzal hozta kihagyhatatlan helyzetbe Horváth Andrást, majd nem sokkal később ő maga is betalált, így aztán a kilencedik perc végére kis túlzással eldőlt a meccs.
Persze ez nem volt igazán meglepő, hiszen a szép emlékű szapporói divízió 1-es világbajnokságon is kiderült, a horvátok gyengébbek a magyar válogatottnál, ott a mieink úgy nyertek 3–0-ra, hogy – valljuk be – igazából nem is játszottak jól, most pedig az első húsz percben 18:3 volt a kapura lövési arány – természetesen ide. Szóval az első szünet után már lehetett a közönségnek is játszani, mert az Arénában összesereglett valamivel több mint 8000 szurkoló mindenért hálás volt: a szép cselt, a parádés támadást, a nagy lövést, no és persze a gólt is értékelték a drukkerek.
Volt is mit…
Ladányi átadásából Vas János például akkor gólt suhintott, hogy kis híján felborult Vanja Belic kapuja. A derék kapus egyébként – ezt el kell ismerni – egészen jól védett, nem kis szerepe volt abban, hogy a 26. percben még „csak” 3–0 volt az eredmény, de a nagy nyomás miatt szép lassan kezdte elveszíteni a fonalat. Így aztán a középső játékrészben két hiba is becsúszott nála: előbb Tokaji Viktor távoli bombáját ejtette ki, így Peterdi Imrének nem volt nehéz dolga, hogy közelről a kapuba pofozza a pakkot, majd a