Hangulatjelentés

Egyvalamire jó volt a múlt heti brutális szlovák rendőrroham: ott, a dunaszerdahelyi stadion „magyarok lakta” szektorában régen látott egységbe forrott a magyar drukkertársadalom. Péntek este olyan hangulatú futballmeccset rendeztek a Szusza Ferenc Stadionban, amilyet bizony régen láttunk. Sok néző volt (már persze magyar szemmel nézve sok...), a kamera tömött lelátókat pásztázott, s a lila tábor olyan hangulatot teremtett, hogy azt még a Fiorentina hívei is megirigyelhették volna. Remek ötlet volt, hogy egy jeggyel két sporttársat is beengedtek; tódult is a nép a Megyeri úti stadionba, még ha nem is akkora számban, mint annak idején a Benfica, a Celtic vagy a Juventus ellen.

Igazi futballhangulat uralkodott az újpesti pályán. Még a Fradit sem szidták, ami, valljuk be, dicséretes dolog az újpesti szurkolók részéről. Ment a buzdítás, sőt a Himnuszt is meghallgathattuk a hazai tábor előadásában.

Az pedig külön emelte az est hangulatát, hogy a meccs előtt Várhidi Pált köszöntötték. Azt az edzőlegendát, aki a négy bajnoki cím mellett az idők végezetéig emlegetett, Ferencváros elleni 8–3-as győzelemmel ajándékozta meg a lila-fehér tábort. Alighanem hosszan meséltek Joe Böröcznek, az Újpest vezetőjének arról, ki is az az úriember, akit a találkozó előtt a pályán, a zöld gyepen kell köszöntenie. Azt viszont aligha kellett magyarázni neki, miért ült a lelátón egy ifjabb újpesti kedvenc, Kovács Zoltán.

Igaz, Joe Böröcz már kimagyarázta magát, mondván, tőle nyugodtan futballozhatott volna győri szerelésben a támadó. Persze ezt azután nyilatkozta, hogy lapunkban két napja még nem kívánta kommentálni az ügyet, a tiltást, mondván: ő nem fecsegi ki a lila-fehérek megegyezéseinek titkait.

Éppen csak azt nem mondta, hogy ha már a játékosra nekik nem volt szükségük, és elengedték, akkor bátran játsszon ellenük is.

Igazi futballhangulat volt, hajtós meccsel péntek este a Szusza Ferenc Stadionban, és talán csak egy ember nem élvezte önfeledten – Kovács Zoltán...