Isten is besegített

Wilbert Emmanuel Dies besétált a pályára, bemelegített, dobott néhányat a kosárra, majd a meccs első akciójánál csodálkozva konstatálta, hogy a játékvezetők támadó hibát véltek nála. A soproniak negyedik – az idén szerződtetett – légiós centere csak a héten érkezett Magyarországra, így nem biztos, hogy tudta, sztrájkolnak a bírók, és nem feltétlenül a legjobbak jöttek vezetni. Ráadásul nem hárman, ahogy az a szabálykönyvben foglaltatik, hanem ketten. Közülük az egyik a játékvezetői bizottság pénteken beiktatott legújabb elnökének, Szabó Györgynek a fia. Ő nyilván nem sztrájkol. Viszont nem ő fújta az ominózus támadóhibát. Ellenben Meszlényi Róbert az első negyed közepén az ő figyelmét hívta fel a szabályok maradéktalan betartására – egy picit emelkedett hangnemben.

A két játékvezető nem hibás ez esetben. Hacsak a társak nem orrolnak meg rájuk sztrájktörés miatt. Nem vezettek jól, de nem vezettek rosszabbul sem, mint akik eredetileg vezettek volna. Úgy dirigáltak, ahogy képességeik erre predesztinálják őket. Az azonban nyilván tarthatatlan állapot, hogy csupán ketten fújnak, és nem feltétlenül a legjobbak. (Elnézést Vétek Frigyes és Szabó Gergő jelen lévő sporttársaktól.) Ha egyszer született egy megállapodás a klubok, a szövetség és a játékvezetők között, akkor azt illene mindenkinek tiszteletben tartania. A klubok és a bírók, úgy tűnik, betartják. A szövetségben nem biztos, hogy jól emlékeznek arra, amit ígértek. (A sporik a régi játékvezetői bizottságot látnák szívesebben, annak elnökével, erre állítólag ígéretük is van.)

Az meg úgy szép, ha betartják. Mint ahogy tartotta magát a két csapat ahhoz a formához, amelyben eddig szerepelt ebben a bajnokságban. Kifejezetten élvezetes meccs kerekedett a találkozóból, amelyet a hazaiak az első félidőben jobban élveztek, mint a vendégek. A soproniaknak nem csupán a bírókkal gyűlt meg a bajuk, hanem a találati arányokkal is. A büntetővonal mögül alig több mint 50 százalékkal céloztak, a triplavonalon túlról pedig hét kísérletükből csupán egy ment be. Ezért vezettek a hazaiak.

A szabaddobásokkal továbbra is hadilábon álltak a vendégek, akik szemre talán jobban pörögtek vendéglátóiknál. A hármasoknál azonban állítottak az irányzékon, és David Brooks triplájával át is vették a vezetést. A hazaiak a harcos Kámán Tamás vezérletével nem hagyták magukat, ebből kimondottan izgalmas és érdekes végjáték kerekedett. Egyetlen ember sem tudott ülve maradni a nézőtéren. Sportszerű hangpárbaj alakult ki.

Az utolsó tíz másodpercben mind a két csapat bevihette volna a döntő találatot. Ám 77–77-es állásnál 29-es teljesítményindexével a hazaiak közül legjobbnak bizonyuló Michael Jones (15 pont, 13 lepattanó) nem dobta be, csupán az egyik büntetőjét – ha nem ront neki a vendégfalnak, bizonyosan hosszabbítás következik –, az ellenkező oldalon viszont az addig 14 (!) büntetőjüket elhibázó soproniak irányítója, Alvin Cruz (aki maga is négyszer „mellé” dobta már arról a helyről) 4.4 másodperccel a vége előtt mind a kétszer betalált.