Kelet kincsei

„Az angol futball adósságállo mánya elérte a hárommilliárd fontos határt. Rá kell lelnünk a gyógymódra, új finanszírozási formákat kell találnunk” – jelentette ki a közelmúltban Lord Triesman, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) elnöke. Ráadásul az eladósodás mértékének növekedése nem áll szoros összhangban a manapság minden fórumot uraló (és érzésünk szerint olykor mesterségesen keltett) gazdasági válsággal, hanem hosszabb távú folyamat eredménye, amelynek fő mozgatórugója az átigazolási költségek és a fizetések spirális növekedése.

A szövetség elnöke már az összeomlástól tart

„Ha ezután arra kíváncsiak, összeomolhat-e az angol futball a gazdasági válság miatt, arra nem tudom, mit mondjak. Talán igent. Összeomolhat – jelentette ki újságírói kérdésre Triesman. – Ha két hónappal ezelőtt azt kérdezték volna tőlem, őszintén mondjam meg, félek-e vagy sem a Lehman Brothers bedőlésétől, biztosan nemet mondtam volna. Tudják, mi történt.”

A globális pénzpiaci cég szeptember 15-én kért hivatalosan is csődvédelmet, a világpiaci folyamatokból okulva az angolok már most a kiutat keresik. Az adósságállomány valóban óriási (az öszszeg harmada, 950 millió font a négy nagy – Manchester United, Chelsea, Liverpool, Arsenal – kontóját terheli, de a Wembley építése miatt az FA is „sáros” 400 millió fonttal), és Robert Scudamore, a Premier League ügyvezető igazgatója már elkezdte keresni a lehetséges kivezető utakat.

„Azért nem dramatizálnám túl a helyzetet. Anyagi válságokkal azóta találkozunk, hogy bevezették a professzionalizmust. Sajnos most a hitelezők is bajban vannak, így a sorsunk nem csupán a mi kezünkben van. De a Premier League, illetve a legtöbb angol klub olyan márkanév, amely kitart, és túlél mindent” – így Scudamore.

Ettől még egyből felmelegítette az úgynevezett 39. forduló, a Premier League egy játéknapja külföldön (elsősorban persze Ázsiában) megrendezésének kérdését. Az ötlet februárban egyszer már megbukott, minden illetékes fórum (FA, UEFA, FIFA) elutasította, most viszont Mohamed Bin Hamman, az ázsiai szövetség (AFC) elnöke jelezte, készek meghallgatni az ajánlatot. De ami ennél is fontosabb: a rendezési jogra jelentkezők képesek csapatonként ötmillió fontot garantálni, amint leszáll a gépük az illetékes városban.

Játékszerek lehetnek az élvonalbeli gárdák

„A Premier League márka, amelynek hatalmas fogyasztótábora van Ázsiában – fogalmazott Bin Hamman. – Hiszem, hogy az angolok ezt akarják növelni, illetve segíteni szeretnének, hogy a játék nálunk is terjedjen. A szurkolókat nem lehet elnyomni, és nem lehet megtiltani nekik, hogy nézzék a Premier League mérkőzéseit.”

Akkor pedig vélhetően még többen követik majd, ha egyegy csapattal – nem is a játékosok, de a tulajdonosok tekintetében – azonosulhatnak. A helyi hősök szerepe arrafelé különösen fontos („Ha Kínában tizenegy ember egyszerre tanul meg futballozni, attól kezdve ott senkit sem érdekel a Premier League. Addig viszont ez a sláger” – írta a The Times publicistája), és elképzelhető, hogy a Manchester City után hamarosan újabb klubok kerülnek ázsiai kézbe. Simon Chadwick, a Coventry University sportgazdasági professzora szerint a korábban Angliában népszerű nyílt részvénytársaságos tulajdonosi modell megbukott, azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy egyre inkább a kevés szereplős befektetési modelleké lehet a jövő. A főhősök pedig a legritkább esetben szigetországiak.

„Roman Abramovics miatt van az egész, az ő feltűnése változtatta meg a működő rendszert. Azóta a brit pénzügyi elitből senki sem érzi magát fajsúlyosnak ahhoz, hogy beszálljon a labdarúgásba – bosszankodott Sir John Hall, a Newcastle egykori első embere. – Játékszerek lettek a klubok. Néhány évre megveszik, aztán kidobják őket. Az újgazdagokat nem érdekli a szurkolók szórakozása.”

A már idézett Bin Hamman sem örül neki, hogy Ázsiából a tehetősek külföldre igyekeznek, de be kellett látnia, más szempontok is számítanak. „Az üzletemberek üzleti lehetőségeket keresnek, nekünk pedig nincs azon a szinten a labdarúgásunk, hogy be lehetne fektetni” – mondta a katari futballvezér. A Premier League viszont igen, ráadásul Martin Samuel, a The Times szakírója szerint „olyan állatfaj, amelynek folyamatosan pénzből kell táplálkoznia”.

Bármikor mozdítható tőke pedig elsősorban Ázsiában van. A közelmúltban többek között a Liverpoolt (a Dubai International Capital 500 millió fontot, a teljes magyar államadósság tizedét ajánlotta a 2005-ös Bajnokok Ligájagyőztesért), a Tottenhamet, a Newcastle-t és a Charltont is kapcsolatba hozták keleti befektetőkkel, és biztos, hogy lesznek újabb „portékák” is.

A gazdasági életben lezajlott az őrségváltás

Még ha ez nem is tetszik Michel Platininek, az UEFA elnökének.

„Ha jönnek a katariak, és a Liverpoolnál vagy a Manchesternél egyetlen saját ember sem marad, hová tűnik a Liverpool vagy a Manchester szellemisége? – kérdezte a franciák futballzsenije. – Nem hinném, hogy ez így jó lenne. A katariak fektessenek be otthon, Katarban. Mindenki a saját országában fejlessze a labdarúgást. Olyan Liverpoolt akarnak látni a szurkolók, amelynek arab sejk az elnöke, brazil az edzője, és kilenc, netán egyből tizenegy afrikai futballista játszik benne? Milyen Liverpool az? Mi a labdarúgás? A labdarúgás játék, olyan játék, amely az identitástudat miatt lett népszerű.”

Csak egyet ne felejtsünk el: a jelen labdarúgásában egyelőre még csak készülődő folyamat a gazdasági élet több szegmensében már lejátszódott. A japán–amerikai izoláció megszűnése és az első Toyota személygépkocsi amerikai megjelenése (1957) között 104 év telt el. Utána viszont csak fél évszázadot kellett várni arra, hogy már azt fontolgassák, mikor jelentik be, hogy a Toyota felvásárolja a General Motorst.

A futballban megközelítőleg sincsenek ekkora különbségek.