Könnybe lábad az ember szeme, amikor ezeket a képsorokat látja. Amikor megy a túloldalon Vas Márton, emeli a botját, és felteszi a pakkot a jobb felsőbe. Amikor végigcsordul a könny Pat Cortina arcán. Amikor sírva tapsol a szőke hölgy a lelátó tetején. Amikor négykézláb mászik a csapat a jégen. És amikor elmondhatatlan boldogsággal ordítja a Himnuszt még Szélig Viktor is, vérző orrában tamponnal. Az is látta már nemegyszer a feljutás filmre vett memoárját, akinek áprilisig semmi köze sem volt a hokihoz, akinek meg volt, az milliószor. Péntek délután mindkét csoportból jöttek bőven a BS-be. Nem is bánták meg, mert a hősöket megnézhették még egyszer.
Sőt olyan show-t kerekítettek a főmeccs elé – délután a litvánok némi odafigyeléssel simán fordítottak a horvátok ellen –, hogy már azért elkérhették volna a jegyárat. Mutatvány volt, amit a lézerekkel műveltek a légtérben, hatásos zenével alátámasztva. Majd az ajándékosdoboznak csomagolt Rolba kapuján egyenként jött be a válogatott a teljesen elsötétített küzdőtérre, körben vagy fél tucat tűzijátékkal kísérve. Óriási volt, na!
Az sem volt kevésbé felemelő, hogy első meccsére készülődött a válogatott A-csoportosként. Ha pedig már tavasszal kivívta az aktuális riválissal szembeni >>>