Hoztuk a kötelezőt

Három napon át ünne pelték a csapatot, joggal, de a vb-felkészülés szempontjából is segített az olimpiai előselejtező?Három napon át ünne pelték a csapatot, joggal, de a vb-felkészülés szempontjából is segített az olimpiai előselejtező?

Abban igen, hogy fél év után újra együtt voltunk néhány napot, másban nem igazán, mert nem ilyen szintű ellenfelekkel találkozunk a tavasszal. Viszont önmagában motiváló volt, hogy ennyien kint voltak a csarnokban. Nem tudom, hogy nekünk van-e mit ünnepelnünk, hiszen ezt az eredményt várták tőlünk, hokijátékosok ne ünnepeljenek novemberben. Most vissza kell mennünk dolgozni, de persze könnyebb így, hogy nyertünk.

Értik a játékosok, hogy azért szorítja őket arra, hogy tökéletes meccset teljesítsenek, mert ha most nem tudják ezt megtenni, akkor jövőre gólokat kapunk majd a mostanihoz hasonló kihagyások alatt?

Szerintem elég okosak ahhoz, hogy átlássák ezt. Nyíltan még nem beszéltünk erről, mert nem volt alkalmas a helyzet. Nagyon fáradtak, nyerni kellett, azaz volt elég dolguk enélkül is. De ettől még jogos a felvetés, viszont a riválisok erőssége sem segített az éberség fenntartásában. Ez a világbajnokságon természetesen máshogy lesz, ezért is remélem, hogy akkor nem lesznek ilyen kihagyások. Öszszességében hoztuk a kötelezőt, de nem voltunk olyan jók, mint Szapporóban.

Egy hete beszélgettünk a fiatalokról és azokról, akik a Starsba igazoltak a nyáron. Az ő teljesítményüket hogyan értékeli?

Egyik csoport sem játszott igazán jól az első egy-két mérkőzésen, vasárnap azonban a fiatalok is és az idősebbek is jól mentek, ráadásul Litvánia volt a legnehezebb ellenfél. Kangyal Balázs, Sille Tamás és Svasznek Bence sem teljesített valami jól péntek és szombat este, ám vasárnapra belejöttek. Ahogy a fiatalok is, Vaszjunyin Artyom, Sofron István és Kóger Dániel is remek lett a végére. Amúgy is hihetetlen ütemben fejlődnek, két év alatt sokkal jobbak lettek, mert naponta jó munkát végeznek jó edzők keze alatt, jó bajnokságokban. Igaz ez Jobb Dávidra és Nagy Gergőre is. Az az osztrák liga rákényszerít arra, hogy a tehetségedet a leghatékonyabban használd, ez mondjuk a Miskolc ellen nincs így.

Úgy számol, hogy az idősebbek még fél év Mol Liga után is a mostani legjobbjuk szintjén teljesítenek majd?

Ez rajtuk áll.

Hozott olyan döntést az előselejtező kapcsán, amely esetleg most hátrányos volt, de a jövő évre nézve hasznos lehet?

Nem. Csak Benk András és a sérüléséből felépülő Gröschl Tamás maradt ki, az ő helyükre tettem fiatalokat. Ha mondjuk Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor és Ladányi Balázs sem játszott volna, akkor kockáztattam volna. Folyton megkérdezik öntől, hogyan lehet Münchenből szemmel tartani a válogatott keretet, ez nem zavarja?

Nem, mert a helyzet tényleg nem ideális, viszont a realitáshoz képest jó. Mert ha lenne hatvan-hetven játékos, akikből válogathatnánk, muszáj lenne főállásban dolgoznom, ami nekem is tetszene egyébként. Ám csak harminc játékosból meríthetünk, és őket könnyen figyelemmel lehet kísérni így is. Az első tizenhárom-tizennégy játékos amúgy sem kérdéses, mindenki az utolsó hét-nyolcon vitatkozik.

Találkozik még a csapattal a selejtezőig?

Jó lenne legalább együtt edzeni, de valószínűleg nem lesz rá idő, így csak meglátogatom őket, megtárgyaljuk, hogyan mennek a dolgok. Novembertől februárig túl sok időt vagyunk távol egymástól. Ők ugyan nem akarnak látni engem, de én szeretném látni őket. Münchenben nehéz az élet, egyedül vagyok, ezért sokat sétálok az olimpiai parkban, hogy inspiráljon. Előfordul, hogy magyarokkal találkozom kint, az olyan, mint egy isteni áldás. Most vasárnap reggel is bóklásztam a szálloda körül, teljesen kész voltam, fáradt az első két naptól, mire jött néhány autó dudálva és biztatva, amitől hirtelen feltöltődtem.

A vébén miben bízhatunk?

Ha mindenki egészséges, és remek formában van, jó alsóházi rájátszásban. És imádkozhatunk, hogy benn maradjunk. Ez a realitás.