A Wisla Plock ideális partner nek tűnt a csatához a „hadirokkantaktól” hemzsegő Szeged számára, igaz, tekintélyt parancsoló volt a vendégjátékosok termete. Balátlövőjük, Andrej Frolov úgy nézett ki, mint az amerikai akciófilmek negatív szovjet főhőse, a vele szemben védekező Katzirz Dávid pedig bekötött fejével úgy, mint egy leharcolt katona.
Ennek ellenére sokáig semmit sem tudtak kezdeni a hazai védelemmel a Wisla támadói. Rendre labdát szerzett a szegedi fal, indítások és lerohanások után elsősorban Valentin Ghionea szórta meg a lengyeleket, de a vendéglátók szinte minden gólszerzési lehetőségből mutattak ízelítőt. Átlövések, szélsőgólok, betörések váltogatták egymást, Herbert Gábor beállósként büntetőt harcolt ki, Krivokapics Milorad pedig belőtte.
A csongrádiak gyakran blokkolták a Plock játékosait, ha pedig a vendégek lőni tudtak a sánc mellett, szinte csak középre mehetett a labda – ott meg Dragan Marjanac várta a kapu előtt. Meglepő módon a lengyelek nem akkor tudtak gólt lőni, amikor eggyel többen voltak, hanem amikor eggyel kevesebben. Első négy találatukból hármat emberhátrányból szereztek.
A meccs találata a második félidőre maradt, s Vadkerti Attila nevéhez fűződik. Kifelé mozogva lefordult ellenfeléről a balátlövő posztján, hátulról akadályozni próbálták, miközben bevetődött középre, de repülés közben a teste mögött, estében még ki tudta lőni a rövid sarkot.
A csapat ifjú magyar kézilabdázói is több-kevesebb játéklehetőséget kaptak. A legtöbbet Vancsics János a jobb szélen, így neki alkalma volt gólokkal is meghálálni a bizalmat. A szegediek a jövő hét végén még elutaznak Zágrábba egy presztízscsatára, a tavasszal pedig a KEK-nyolcaddöntőben folytatják.