Csak az NB I hiányzik

A késő őszi ragyogó napsütés ben különösen jól mutat a frissen gyepesített, élénken zöld pálya. Kicsit távolabb gépek dolgoznak, a talajt egyengetik, ott, a dombon húzódik majd a sétány, ahonnan a szülők nézhetik a műfüvesen zajló mecscseket.

És ez még nem minden.

Hamarosan elkészül a másik füves pálya is a PMFC kovácstelepi utánpótlásbázisán, csupán a Vízművekkel kell megegyezni a területcseréről – ez már csak napok kérdése –, és máris lehet gyeptéglázni. A fennmaradó helyek sem maradnak szabadon, ott technikai pályák lesznek, azaz az egész telep minden egyes pontja a gyerekek képzését szolgálja majd. Nemsokára áll a 240 méter hosszú kerítés is, a bázist a szomszédos vasúti sínektől pedig ötszáz sudár fa választja majd el.

„Amikor a kivitelezővel tárgyaltunk az építkezésről, kifordultam az öltözőből, mert a gyomrom háborgott a látványtól és a szagtól” – meséli Matyi Dezső, a PMFC tulajdonosa.

Ma már nem fenyeget senkit sem hasonló veszély. Az öltözők kulturáltak, tiszták és kényelmesek, az edzők irodája is tágas, jól felszerelt. Furcsán hangzik, de tavaly ilyenkor nemcsak a higiénia, hanem még a labda is hiánycikk volt itt, mert nem volt rá pénz. Mostanság viszont 6–19 éves korig 330 gyerek edz és játszik hétről hétre Kovácstelepen, ráadásul lassan minden igényt kielégítő körülmények között.

A fordulatot Matyi Dezső érkezése hozta. Az Alexandra könyváruházlánc – és más cégek – tulajdonosa tavaly decemberben vette kézbe a PMFC-t, addig csak távolról figyelte a futballt. Ma már ott tart, hogy azért is bosszús, ha a munkája nem engedi el a csapat Ligakupa-meccsére, és magasba szökő adrenalinszinttel várja a bajnoki mérkőzéseket is. Már az első napokban kijelentette, hogy a legsürgősebb teendő a megfelelő infrastruktúra megteremtése, és azzal a lendülettel megcsináltatta a stadionban a játékvezetői és az edzői öltözőt, állítólag a bennük uralkodó körülményeket is nehéz volt ép gyomorral elviselni. Ma még számítógépet és nyomtatót is találni mindegyikben, a zuhanyt egy többcsillagos szálloda is megirigyelhetné, a nyáron elkészült orvosi szoba felszereltsége folyamatosan gazdagodik, a szertár és a mosókonyha is vadonatúj.

Kint pedig, a lelátó északi oldalán már kényelmes székeken ülve szurkolhatnak a nézők, akinek úgy hozza a szükség, az tiszta WC-ben könnyíthet magán, az újságírók igényes sajtópáholyból tudósíthatnak, és nemrég cserélték le a régi eredményjelzőt modernre. A parkoló mellett pedig elkészült egy csodálatos műfüves pálya, amely többe került a tervezettnél, mert a régi téglagyár miatt törmelékes volt a talaj, nem lehetett rá építeni, és a gond orvoslása kereken tízmillió forintot emésztett fel. Ha a kovácstelepi másik füves is meglesz tavaszra, akkor a PMFC labdarúgói összesen hat nagy pályán – ebből kettő műfüves – és két kis műfüves pályán futballozhatnak majd, amelyeket egyébként kivétel nélkül automata rendszerrel öntöznek.

„Nagyon igényes ember vagyok, és sokat követelek – mondja Matyi Dezső. – A jó munkához azonban meg kell teremteni a körülményeket. A magyar futballban háryjánosok sora fordult meg, akik jó esetben betettek ugyan pénzt, de villámgyorsan ki is akarták venni, természetesen haszonnal. Én a látszatát is szeretném elkerülni ennek, esélyt sem akarok adni rá, hogy bárki is ilyen tulajdonosnak higgyen. Csak úgy lehetek hiteles a pécsiek szemében, ha előbb teremtek, ha leteszek valamit az asztalra, hiszen kizárólag akkor követelhetek, ha garantálom a megfelelő körülményeket. A csapat konszolidált, megvan a megfelelő infrastruktúra, tehát követelhetek, és meg is teszem. Teljesítményközpontú társadalomban szeretnék élni, és a magam részéről mindent meg is teszek, hogy abban is éljek. Az első csapatnak muszáj feljutnia az élvonalba, és akkor folytatódik az építkezés, a lelátó déli oldala a klubház fölé nyúlik, alatta új helyiségeket létesíthetünk, és a PMFC maradéktalanul európai színvonalú létesítményekkel büszkélkedhet majd.”

A változás egyébként nem csak az infrastruktúrában érhető tetten. A korábbi gyakorlattól eltérően a gyerekeket nem a szülők szállítják idegenbe, ők is modern, kényelmes buszban és együtt utaznak a meccsekre. Tizenkét éves kortól a klub összes labdarúgója egységes szerelésben játszik, és ezt a PMFC adja, a szülőknek nem kerül egyetlen fillérjükbe sem. Minden egyes korosztályban komplett szakmai stábok irányítják a munkát, tehát a legkisebbekkel is képzett szakemberek foglalkoznak. A klub megegyezett öt iskolával, amelyek fogadják a fiatal futballistákat, akik így az állami képzésben vesznek részt – meg is kell tanulniuk a tananyagot, ugyanakkor délelőtt és délután is edzenek, és szeptembertől a tervek szerint beindul az első futballosztály is.

„Futballtehetség soha többé nem menjen el Pécsről” – árulja el törekvéseinek egyik legfontosabb okát Matyi Dezső.

Természetesen itt is kérdés, hol vannak ezek a tehetségek, hiszen a korábbi évekhez képest itt is szűkült a merítési lehetőség, kevés gyerek akar futballozni, és erre a kihívásra a későbbi sikerek érdekében megoldást kell találni. Az első lépést, a vonzó környezetet és a feltételeket a PMFC lényegében megteremtette, ez eddig négyszázmillió forintba került.

A többi pedig a jövő feladata.