Évzárónak ez nagyon gyenge volt

3628 néző.

Nem az a lehangoló, hogy ma már négyezer ember sem jön össze egy Fehérvár–Újpest mérkőzésre, amely pedig még a mai magyar futballban is jó hangulatú, színvonalas meccs lehetne. Nem lett az, de ez más kérdés. A szomorú inkább az, hogy ez az alig több mint három és fél ezer ember őszi nézőcsúcsot jelent a székesfehérvári stadionban. Ilyenkor illik nosztalgiázni, hogy mondjuk jó húsz évvel ezelőtt, amikor a Videoton az UEFA-kupa döntőjéig menetelt, az Újpesti Dózsa vendégjátéka minimum 15 ezer embert vonzott, és egyértelmű, hogy az azóta bekövetkezett színvonalzuhanás láttán tűnt el csak ebből a stadionból több mint tízezer drukker. Még úgy is nézőcsúcsnak számít ez az adat, hogy csaknem ezren az újpesti szektorban foglaltak helyet – 2008 végén ide jutottunk, még négyezer jegyet sem kell eladni a rekordhoz.

Ez az igazi negatívum.

Ha már az 1985-ös UEFAkupa-döntő szóba került: annak a csapatnak meghatározó tagja volt a balhátvéd Horváth Gábor, akit természetesen arról kérdeztünk, mit szól ahhoz, hogy fia tagja lesz Erwin Koeman válogatott keretének (erről még az 5. oldalon).

„Természetesen nagyon boldog voltam, amikor meghallottam a hírt – mosolygott idősebb Horváth Gábor. – Meglehet, az apai elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, nem éppen érdemtelen a meghívó, hiszen a gyerek évek óta megbízhatóan teljesít olyan poszton, amelyen láthatóan kísérleteznek a kapitányok.”

Nem csak a válogatott kerettag készülődött izgatottan erre a mérkőzésre. Különös érzések keríthették hatalmába Bede Ferencet is, aki két és fél éve nem vezetett az Újpestnek bajnoki mérkőzést. A lilák 2006 tavaszán az utolsó előtti fordulóban vereséget szenvedtek az MTK-tól hazai pályán, és néhány szurkoló megkergette a bírót, sőt meg is ütötték. Noha az ítéletek akkor jogosak voltak, a játékvezetői bizottság mégis úgy gondolta, nem hergeli az újpestieket azzal, hogy Bede Ferenc vezesse a meccsüket – ám most már elég idő telt el az incidens óta.

Különös lehetett a mérkőzés Farkas Balázsnak is: 250. élvonalbeli bajnoki mérkőzését játszotta, ráadásul egykori csapata, az Újpest ellen. Igaz, a középpályásnak ez sem lehetett újdonság, hiszen a századik NB I-es meccsén, még újpestiként, éppen a Győr ellen léphetett pályára – a Megyeri útra pedig a Kisalföldről érkezett. Így hát nem lenne meglepő, ha esetleg az ötszázadikat majd a Fehérvár ellen ünnepelné...

De hol van az még?

Hol van az már? Erre gondolhatott Varga István, a Fehérvár vezetőedzője, aki 1990ben bajnoki címet nyert az Újpesttel. Ám a negyedik kerületben a futballvilágban viszonylag szokatlan módon premizálták az aranyéremért: messzire zavarták a csapattól. Ezt a döntést ennyi idő távlatából talán már felesleges kommentálni, hiszen az az újpesti szurkoló, aki a bajnoki cím napján született, már túl lehet az érettségin is – tegyük hozzá, a 18 év alatt a lila-fehérek mindössze egyszer, 1998-ban tudtak az élen végezni.

A múltból a vasárnapi mérkőzésre visszatérve: mindkét csapat számára nagy tétje volt az összecsapásnak. A Fehérvár a mérkőzést húsz ponttal a kilencedik helyen abban a tudatban várta, hogy ha győz, jókora ugrással a hatodikra léphet előre. Míg az Újpest számára a listavezető DVSC paksi győzelme után az volt a kérdés, négy, három vagy egy ponttal lemaradva telel-e a Loki mögött.

A válasz három, hiszen az Újpest nem tudott győzni. Bár Szentes Lázár a találkozó után megjegyezte, 15 mérkőzés van még hátra, ezeken 45 pont szerezhető, de természetesen jobban örült volna, ha csak egy ponttal maradnak el az éllovastól. A mérkőzésen túl az egész újpesti őszt értékelve Szentes Lázár úgy fogalmazott: még mindig alakul a csapat, de már most nagyon masszív, hiszen csupán egyszer, Angyalföldön kapott ki, jórészt saját hibájából.

„Azon lehet vitatkozni, hogy a nyolc győzelmünk sok vagy kevés, de a stabilitásunkkal elégedett lehetek. Természetesen azon vagyunk, hogy abból hat mérkőzésből amelyet az ősszel döntetlennel zártunk, a folytatásban hármat-négyet nyerjünk meg. Messze még a vége...”

Egyértelmű, hogy az Újpest a tavasszal a bajnoki címre tör, de mi lesz a Fehérvárral?

„A pénzügyi válság hatással lesz a futballra, nemcsak a magyarra, a nemzetközire is – mondta Mezey György, a piroskékek sportigazgatója. – Az elkövetkező hetekben dől el, mennyiben befolyásolja a fehérvári futballt a válság. Természetesen szeretnénk erősíteni, ugyanakkor fel kell készülni a legrosszabb eshetőségre is, arra, hogy el kell adnunk a legjobb játékosainkat ahhoz, hogy a klub az őszi szintjén meg tudjon maradni.”

Reméljük, nem így történik, s talán a tavasszal lesz majd egyszer négyezer ember is a Sóstói Stadionban...