Háború

Nemcsak hoki volt ez, háború. A vasárnap este a helyszínről tudósító kollégám jellemezte ekképp az Alba Volán–Salzburg mérkőzést, amely a kiállítási percek tekintetében megdöntötte az osztrák bajnoki rekordot, ráadásul a játékvezetők – ilyen-olyan minősítéssel – öt játékost is idő előtt zuhanyozni küldtek.

Persze a jó memóriájú idősebb drukkerek most csak legyintenek, mondván, láttak ők már karón varjút, a fehérvári csata legfeljebb csak ártatlan játszótéri szóváltás a homokozólapát fölött ahhoz képest, amikor a szép emlékű Megyeri úti Újpest–Fradi derbiken a lovas rendőrök kardlappal vágtak rendet a jégen kialakult tömegverekedésben, no meg a sarki büfében a pult alól kapott pálinkás teától megrészegült szurkolók között. Na, az tényleg háború volt.

Most csupán arról van szó, hogy néhány, hazai viszonyok között jól fizetett, ám az osztrák bajnokságban játszó légiósok kereseti listáján még így is hátul kullogó külföldi megfeledkezett arról, hogy ő valójában profi, s pokolian nehéz helyzetbe hozta csapatát. A kiállítottakra az eltiltások miatt ugyanis egy ideig biztosan nem számíthat Ted Sator, a Volán edzője, így aztán még nagyobb teher hárul azokra, akiket már egyébként is totálisan kifacsartak: a válogatottban is helyet kapó legjobb magyar hokisok alig több mint két hónap alatt – mindent egybevéve – már több mint harminc meccset játszottak, s ez a szám az áprilisi világbajnokságig tartó hét hónapos idény végére – felkészülési meccsek, osztrák liga, magyar bajnokság, válogatott események – eléri majd a kilencvenet. Ne tessék számolni, segítek, ez heti átlagban csaknem három találkozót jelent.

Beleértve Mikulást, karácsonyt, szilvesztert, születésnapot, névnapot, családi ünnepet, egyszóval mindent. Elképesztő.

Fehérváron úgy tartják, csak így, ezt a tempót tartva lehet esélye bármire is az áprilisi világbajnokságon a magyar válogatottnak, amely előre borítékolhatóan több mint tíz volános játékossal lép pályára Svájcban. Érdekes módon nem is elsősorban a fizikai megterheléstől kell tartani – állítják, azzal nem lehet gond –, a nagy kérdés inkább az, hogy mentálisan bírják-e az erőltetett menetelést. Mert ha nem, újra és újra elszakadhat a cérna, és akkor ez a kilencven meccses kizsigerelés értelmetlenné válik.

Szóval – ha már háborúról beszélünk – az igazi hadszíntér a fejben van. A különbség pedig az, hogy ezt a csatát minden játékosnak saját magával kell megvívnia.