Futball – szurkoló nélkül

A marketingszakemberek aligha esnek hasra az adattól: az elmúlt hónapokban átlagban 3135 néző volt kíváncsi a magyar bajnokikra…

Nem véletlen, hogy a támogatókból manapság egyre nehezebb kisajtolni egy kis pénzt, ugyanis a klubok ellenszolgáltatása egyre értéktelenebb: minek kitenni a pályák mellé a reklámtáblákat, ha lassan a kutya sem vet rájuk egyetlen pillantást sem? A képlet egyszerű: ha nincsenek a stadionokban nézők, ha egyre kevesebben ülnek le a televízió képernyője elé egy-egy bajnokit megnézni, akkor a magyar futball is egyre értéktelenebb lesz.

Nyugaton más a helyzet, ott a futball valóban a szurkolókért van.

Nálunk viszont egyre lehangolóbb a kép.

Folyamatosan csökken a nézőszám, pedig a körülményekre egy szavunk sem lehet: az utóbbi időkben több stadion is kisebb-nagyobb csinosításon esett át (Győr, ZTE, Honvéd…), az őszi szezon folyamán egy-egy viharos hétvégétől eltekintve végig jó idő volt a víkendeken, a bajnokság magyar szinten pedig izgalmasnak mondható.

No, de kiért van itthon a futball, ha nem a szurkolókért?

Íme, egy lehangoló adat: az átlagnézőszámokat tekintve az utolsó három helyen három budapesti klub, a Honvéd, a REAC és az MTK áll, átlagban 1166 nézővel…

Kiábrándító.

Foglalkozzunk is inkább az élen állóval, a Haladás ugyanis kiemelkedik a mezőnyből.

Szombathelyen átlagban 6438-an voltak a bajnoki mecscseken, 1675 nézővel többen, mint a második helyen álló Debrecen stadionjában.

De vajon mennyire építhet egy magyar klub a jegybevételekre?

A zöld-fehérek klubvezetője, Tóth Miklós elárulta: a Haladás éves költségvetésének nagyjából húsz százaléka az eladott jegyekből tervezett bevétel.

„Nem ismerem a többi klub erre vonatkozó adatait, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez a százalék nálunk a legmagasabb – tette hozzá a klubvezető. – Az előzetes kalkulációk alapján úgy számoltunk, hogy a klub éves költségvetésének akár húsz százaléka is befolyhat a jegyekből, és az őszi nézőszámok alapján ez nem is tűnik lehetetlennek.”

A Haladásnál büszkék rá, hogy az élvonalban Szombathelyen járnak a legtöbben meccsekre (átlépték az ötezres átlagot), de nem bánnák, ha a tavasszal tovább emelkedne a nézőszám. Tóth Miklós szerint egyvalamit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a tényleges nézőszám mindig lényegesen magasabb, mint a fizető nézők száma…

Éppen ezért a klub vezetői a szezon előtt Szombathelyen arra kérték a szurkolókat, hogy a meccsekre ne próbáljanak meg trükkökkel bejutni, az igazi Haladás-szurkoló tisztelje annyira a klubot, hogy megveszi a jegyet a pénztáraknál.

„Erre a szurkolói ankétokon és több találkozón is felhívtuk a drukkerek figyelmét – mondta Tóth Miklós. – Szombathelyen sokan járnak

tiszteletjeggyel meccsre, nagyjából ezren vannak, akiknek nem kell fizetniük azért, hogy bejussanak a stadionba. Ebben benne vannak a különböző támogatók, az öregfiúk és a klub utánpótlásbázisát jelentő négy-ötszáz gyerek. Nekik nem kell fizetniük a belépésért. A besurranók kiszűrése érdekében viszont nagy szükségünk lenne beléptetőrendszerre, ám ennek kiépítése nagyjából húszmillió forint. Nagy kiadás ez a klubnak, még akkor is, ha tudjuk, ezzel hosszú távon nőne a bevételünk…”

Zalaegerszegen már átestek a tűzkeresztségen: a klub a 8. fordulóban, a Paks elleni mérkőzésen avatta fel a beléptetőrendszert. Igaz, a digitális vonalkódleolvasóra való átállás nem volt zökkenőmentes, ahogy annak idején a helyszínről tudósító kollégánk beszámolt róla: egyegy idősebb szurkoló hirtelen nem is tudta, mit hová dugjon… A helyzet súlyosságát Kaposváron is felismerték: a Rákóczinál szezon közben leváltották a biztonsági szolgálatot, mondván, túl sok a puszipajtás, az őrök több száz bliccelőt engedtek be a meccsekre.